Szenci Molnár Albert: XXXVII. ZSOLTÁR
XXXVII. ZSOLTÁR
C. M.
Vigasztalása Dávidnak
az istenteleneknek szerencsés állapatjok ellen.
Vigasztalása Dávidnak
az istenteleneknek szerencsés állapatjok ellen.
1
Ne bosszonkodjál az gonosztevőkre,
Midőn őnékik jól vagyon dolgok,
Ne nézz búslakodván szerencséjekre,
Ha látod, hogy jobbul állapatjok,
Mert mint az szénafű, levágattatnak,
És mint az zöld fű, hamar elhullnak.
Ne bosszonkodjál az gonosztevőkre,
Midőn őnékik jól vagyon dolgok,
Ne nézz búslakodván szerencséjekre,
Ha látod, hogy jobbul állapatjok,
Mert mint az szénafű, levágattatnak,
És mint az zöld fű, hamar elhullnak.
2
Tégy jól és bízzál erőssen Istenben,
És békével élhetsz ez országban,
Jó szerencséd lesz minden életedben,
Örvendj az Úrnak nagy jóvoltában,
És valamit kérsz tőle, mind megnyéred,
Mindent megád, azmit kiván szíved.
Tégy jól és bízzál erőssen Istenben,
És békével élhetsz ez országban,
Jó szerencséd lesz minden életedben,
Örvendj az Úrnak nagy jóvoltában,
És valamit kérsz tőle, mind megnyéred,
Mindent megád, azmit kiván szíved.
3
Támaszd csak az Istenre minden dolgod,
És bízzál kétség nélkül őhozzá,
Mert ő megcselekedendi, meglátod,
Ártatlanságod világra hozza,
Hogy igazságod úgyan lássa minden,
Mint az fényes nap fénlik délszínben.
Támaszd csak az Istenre minden dolgod,
És bízzál kétség nélkül őhozzá,
Mert ő megcselekedendi, meglátod,
Ártatlanságod világra hozza,
Hogy igazságod úgyan lássa minden,
Mint az fényes nap fénlik délszínben.
4
Bízd Istenre, és légy csendesz szívedben,
És reménségedet vesd őbenne,
Ne haragudjál jó szerencséjeken
Azoknak, azkik élnek kedvekre,
Ne gondolj semmit az ő életekkel
Hogy vélek együtt bűnbe ne essél.
Bízd Istenre, és légy csendesz szívedben,
És reménségedet vesd őbenne,
Ne haragudjál jó szerencséjeken
Azoknak, azkik élnek kedvekre,
Ne gondolj semmit az ő életekkel
Hogy vélek együtt bűnbe ne essél.
5
Mert az gonoszak mind eltöröltetnek,
De azkik az nagy Istenben bíznak,
Ez földnek azok örökösi lesznek,
Az gonosztévők szörnyen elhullnak,
Majdan ha ő helyeket megtekénted
Azhol laktanak, üressen leled.
Mert az gonoszak mind eltöröltetnek,
De azkik az nagy Istenben bíznak,
Ez földnek azok örökösi lesznek,
Az gonosztévők szörnyen elhullnak,
Majdan ha ő helyeket megtekénted
Azhol laktanak, üressen leled.
***
6
De az földet örökségül az hívek
Bírják, és nagy békeséggel lakják,
És ők szép csendességben gyönyörködnek,
De azon ólálnak az hamissak,
Hogy az igazat ejthessék veszélben,
Csikorgatják fogokat az ellen.
De az földet örökségül az hívek
Bírják, és nagy békeséggel lakják,
És ők szép csendességben gyönyörködnek,
De azon ólálnak az hamissak,
Hogy az igazat ejthessék veszélben,
Csikorgatják fogokat az ellen.
7
De az Isten ezeket megneveti,
Mert látja, hogy napja elközelget,
Melly nap ezeknek egyszer végét veti.
Az hitetlen kivonssza fegyverét,
Kézívjét megvonssza, hogy ő meglőjje
Az szegént, és azt szörnyen megölje.
De az Isten ezeket megneveti,
Mert látja, hogy napja elközelget,
Melly nap ezeknek egyszer végét veti.
Az hitetlen kivonssza fegyverét,
Kézívjét megvonssza, hogy ő meglőjje
Az szegént, és azt szörnyen megölje.
8
De az önnön fejére visszafordol,
És tulajdon szívét általjárja,
És az ő erős kézívje megromol,
Jobb az igaznak kisded jószága,
Azmellyel ő ékes csendességben él,
Az hamissaknak gazdag kincseknél.
De az önnön fejére visszafordol,
És tulajdon szívét általjárja,
És az ő erős kézívje megromol,
Jobb az igaznak kisded jószága,
Azmellyel ő ékes csendességben él,
Az hamissaknak gazdag kincseknél.
9
Az gonoszaknak karjok megrontatnak,
Erejekkel meg nem menekednek,
De az Úr ótalmok az igazaknak,
Mert idejeket tudja ezeknek.
Minden napjait nékik följedzette,
Örökségek megmarad örökké.
Az gonoszaknak karjok megrontatnak,
Erejekkel meg nem menekednek,
De az Úr ótalmok az igazaknak,
Mert idejeket tudja ezeknek.
Minden napjait nékik följedzette,
Örökségek megmarad örökké.
10
Gonosz időben is károk nem leszen,
És soha meg nem szégyenítetnek,
Megelégítetnek az szűk időben,
De az istentelenek elvesznek,
Az füstbe mennek, és úgy elolvadnak,
Mint az kövére az kis báránnak.
Gonosz időben is károk nem leszen,
És soha meg nem szégyenítetnek,
Megelégítetnek az szűk időben,
De az istentelenek elvesznek,
Az füstbe mennek, és úgy elolvadnak,
Mint az kövére az kis báránnak.
***
11
Az istentelen sok kölcsent fölvészen,
De igazán soha meg nem fizet,
Az igaz örömest ád és jól tészen,
Annakokáért ez áldott nemzet
Örököse lészen az zsíros földnek,
De az hitetlenek mind elvesznek.
Az istentelen sok kölcsent fölvészen,
De igazán soha meg nem fizet,
Az igaz örömest ád és jól tészen,
Annakokáért ez áldott nemzet
Örököse lészen az zsíros földnek,
De az hitetlenek mind elvesznek.
12
Mert ő járását az Úr igazgatja,
És az ő utait jól vezérli,
Tántorodástól őt megótalmazza,
Mert ő ennek életit kedvelli.
Noha esik néha botránkozása,
El nem vész, mert az Úr kézen tartja.
Mert ő járását az Úr igazgatja,
És az ő utait jól vezérli,
Tántorodástól őt megótalmazza,
Mert ő ennek életit kedvelli.
Noha esik néha botránkozása,
El nem vész, mert az Úr kézen tartja.
13
Gyermek voltam, és immár megvénhüttem,
De én nem láttam soha szükségét
Az igaznak, és én soha nem löltem,
Hogy ő magva koldulna kenyeret,
Kölcsön ád és minden napon jól tészen,
És ő magvát megáldja az Isten.
Gyermek voltam, és immár megvénhüttem,
De én nem láttam soha szükségét
Az igaznak, és én soha nem löltem,
Hogy ő magva koldulna kenyeret,
Kölcsön ád és minden napon jól tészen,
És ő magvát megáldja az Isten.
14
Hadd el hát az gonoszt, és tégy minden jót,
Hogy mindörökké te megmaradhass,
Mert az Úr Isten szeret igazságot,
És az igazhoz igen irgalmass,
De az hamis és istentelen ember
Mind cselédestöl veszedelmet nyér.
Hadd el hát az gonoszt, és tégy minden jót,
Hogy mindörökké te megmaradhass,
Mert az Úr Isten szeret igazságot,
És az igazhoz igen irgalmass,
De az hamis és istentelen ember
Mind cselédestöl veszedelmet nyér.
15
Az igazak ez földet mind megnyerik
És lakják mint ő örökségeket,
Az igaznak szája nem hivolkodik,
Hanem mindenkor szól bölcseséget,
Ő nyelve nem szól semmi mulatságot,
De szüntelen beszéll igazságot.
Az igazak ez földet mind megnyerik
És lakják mint ő örökségeket,
Az igaznak szája nem hivolkodik,
Hanem mindenkor szól bölcseséget,
Ő nyelve nem szól semmi mulatságot,
De szüntelen beszéll igazságot.
16
Az Úr beszédét ő szivében vészi,
Azért soha el nem téveledik,
Az gonosz, mint tolvaj, az utat lesi,
Az igaz emberre ólálkodik,
Azon gondolkodik, hogy megfoghassa,
És mint egy farkas, megszaggathassa.
Az Úr beszédét ő szivében vészi,
Azért soha el nem téveledik,
Az gonosz, mint tolvaj, az utat lesi,
Az igaz emberre ólálkodik,
Azon gondolkodik, hogy megfoghassa,
És mint egy farkas, megszaggathassa.
17
De az Isten nem bocsátja kéziben,
Az ítéletben is nem engedi,
Hogy az ő ügyének gonosz vége légyen,
Bízzál hát hozzá és engedj néki,
Fölemel téged, hogy bírjad az földet,
Megládd az gonoszaknak veszteket.
De az Isten nem bocsátja kéziben,
Az ítéletben is nem engedi,
Hogy az ő ügyének gonosz vége légyen,
Bízzál hát hozzá és engedj néki,
Fölemel téged, hogy bírjad az földet,
Megládd az gonoszaknak veszteket.
18
Én jól megszemlélém az gonosztévőt
Ki el-fölkele és elterjede,
És hogy mint zöld borostyánfa, úgy fölnőtt,
És hogy másszor elmenék mellette,
Odalőn, az helyét széllel nézellém,
De őt semmiképpen ott nem lelém.
Én jól megszemlélém az gonosztévőt
Ki el-fölkele és elterjede,
És hogy mint zöld borostyánfa, úgy fölnőtt,
És hogy másszor elmenék mellette,
Odalőn, az helyét széllel nézellém,
De őt semmiképpen ott nem lelém.
19
Élj igazán, légy hív és tökélletes,
És nagy jól leszen tenéked dolgod,
Békeséged leszen nagy örvendetes,
Az gonoszak vallnak csalatságot,
Mert ők szertelen nagy ínségben esnek,
És végre teljességgel elvesznek.
Élj igazán, légy hív és tökélletes,
És nagy jól leszen tenéked dolgod,
Békeséged leszen nagy örvendetes,
Az gonoszak vallnak csalatságot,
Mert ők szertelen nagy ínségben esnek,
És végre teljességgel elvesznek.
20
Mert az Úr ótalma az igazaknak,
És őket megmenti énségekből,
Vélek vagyon, és tőle megtartatnak,
És hogy őhozzá folyamnak szívből,
Az gonosztévőktől megszabadítja,
És jelenvoltával vigasztalja.
Mert az Úr ótalma az igazaknak,
És őket megmenti énségekből,
Vélek vagyon, és tőle megtartatnak,
És hogy őhozzá folyamnak szívből,
Az gonosztévőktől megszabadítja,
És jelenvoltával vigasztalja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
