Szentjóbi Szabó László: A víg Öreg.

A víg Öreg.

Seneca után.

Ezt a házat én kezdettem
Mint ifjú építeni,
S ím leroskadt már felettem,
Nem lehet segíteni.

Hát én illy megőszűlt fővel
Magamra mit várhatok?
Ha még ti is az idővel,
O kövek, megromlatok!

E nagy fának, melly hüvössel
Tartá udvarom felét,
Én láttam o melly örömmel
A legelső levelét.

S veszni tér ez is magában;
Már az ága fekete.
Öntözzük, de mind hijában,
Nem lessz többé csemete.

Ime minden kezd avúlni
S romlik ősz fejem körűl:
Lelkem még sem tud búsúlni;
Sőt vénségének örűl.

Mint az íze jobb s édesebb
A talált szőlőszemnek:
Igy az estvéje kiesebb
Hanyatló életemnek.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!