Tompa Mihály: SZAKÁLAS FARKAS.
SZAKÁLAS FARKAS.
'Jókor kihozd az ételt, feleség!
Ne várd csurgásba a napot;
Mert nehezen várja az a delet,
Ki reggelig se alhatott!
Annyit vesződik, annyit kárhozik
A szegény pásztorember estig!
S a kurta éjszakán meg sem pihen,
Mindjárt megvirad, hogy lefekszik!'
Ne várd csurgásba a napot;
Mert nehezen várja az a delet,
Ki reggelig se alhatott!
Annyit vesződik, annyit kárhozik
A szegény pásztorember estig!
S a kurta éjszakán meg sem pihen,
Mindjárt megvirad, hogy lefekszik!'
Szólott a pásztor jókor reggel,
S végig kürtölte a falut;
Sok lány a kürtnek lágy hangjára
Felébredt s újra elaludt.
Kihajtják a jószágot azalatt,
S a tehén otthon, s fejetlen marad.
S végig kürtölte a falut;
Sok lány a kürtnek lágy hangjára
Felébredt s újra elaludt.
Kihajtják a jószágot azalatt,
S a tehén otthon, s fejetlen marad.
A pásztornő is felkölt álmosan,
Megmosdott, felöltözködék;
Rocskát akasztva majd karjára,
A kútra sétált, mint a páva;
Ráérni, a dél messze még!
Komja is a kúton vagyon:
- Hát hogy van, mint van, angyalom!?
Megmosdott, felöltözködék;
Rocskát akasztva majd karjára,
A kútra sétált, mint a páva;
Ráérni, a dél messze még!
Komja is a kúton vagyon:
- Hát hogy van, mint van, angyalom!?
Aztán, a harmadik szomszédba,
Tűzért fut egy üres bögrével,
Ott a beszédes szomszédasszony
Tele van a falu hírével.
Jót mulat az asszony,
A dolgát felejtvén,
Hir-név és becsület
Megfordul a nyelvén.
S haza térvén, fát szedeget,
A lencsét lassan tisztogatja,
- Jó asszony észre sem veszed,
Hogy délen jár az Isten napja? -
Tűzért fut egy üres bögrével,
Ott a beszédes szomszédasszony
Tele van a falu hírével.
Jót mulat az asszony,
A dolgát felejtvén,
Hir-név és becsület
Megfordul a nyelvén.
S haza térvén, fát szedeget,
A lencsét lassan tisztogatja,
- Jó asszony észre sem veszed,
Hogy délen jár az Isten napja? -
Nagy későn végre készen az ebéd.
Piros kendővel békötvén fejét:
Megy, mendegél a kis szélkével;
«Mennyi sóska, kökény, - gomba!
Ebből szedek ebb' a nyomba'...
A szegénynek ez is egy étel!»
Szólott a nő, a bérctetőn,
S szélkét, zajdát a fűbe tőn.
Piros kendővel békötvén fejét:
Megy, mendegél a kis szélkével;
«Mennyi sóska, kökény, - gomba!
Ebből szedek ebb' a nyomba'...
A szegénynek ez is egy étel!»
Szólott a nő, a bérctetőn,
S szélkét, zajdát a fűbe tőn.
A nap már délutánon áll,
A boszús pásztor néz, vár éhen;
Most egyet gondol... s hirtelen
Az asszonynak eléje mégyen...
A boszús pásztor néz, vár éhen;
Most egyet gondol... s hirtelen
Az asszonynak eléje mégyen...
-
A bércen kedvére gombázott
A pásztornő magánosan;
De a sürű bokorbul im a
Szakálas farkas rárohan;
Kötényét összevissza tépi,
Megkergeti, hajtja, rémíti;
Reá szörnyű szemez meresztget;
Foga csattog, szakála reszket;
Aztán eltűnik... s a pásztornő
Férjéhez lélekszakadva jő:
«Jaj, jaj! az erdőben... csak hallgass...
Megtépett a szakálas farkas!»
'Ugy kell! - szólt mérgesen a pásztor, -
Ne labodázz az erdőn másszor!'
A pásztornő magánosan;
De a sürű bokorbul im a
Szakálas farkas rárohan;
Kötényét összevissza tépi,
Megkergeti, hajtja, rémíti;
Reá szörnyű szemez meresztget;
Foga csattog, szakála reszket;
Aztán eltűnik... s a pásztornő
Férjéhez lélekszakadva jő:
«Jaj, jaj! az erdőben... csak hallgass...
Megtépett a szakálas farkas!»
'Ugy kell! - szólt mérgesen a pásztor, -
Ne labodázz az erdőn másszor!'
Elköltvén egyszerű ebédjét:
Álmossá lesz a pásztor képe,
Hadd aludjék csak egy parányit...!
S fejét hajtá a nő ölébe.
Elaludt... s az asszony legottan
Elfojtott hangon felsikolt:
Mivel foga között férjének,
Tépett köténye szála volt!
Álmossá lesz a pásztor képe,
Hadd aludjék csak egy parányit...!
S fejét hajtá a nő ölébe.
Elaludt... s az asszony legottan
Elfojtott hangon felsikolt:
Mivel foga között férjének,
Tépett köténye szála volt!
A pásztor zord férfi vala,
Sápadt, elzárkozott, hideg;
A keresztet távol kerűlte,
Soh' sem mondott Isten-nevet;
A bércre gyakran éjjel ment ki,
Kihez? minek? nem tudta senki!
Sápadt, elzárkozott, hideg;
A keresztet távol kerűlte,
Soh' sem mondott Isten-nevet;
A bércre gyakran éjjel ment ki,
Kihez? minek? nem tudta senki!
A nő magához térve lassan,
Szivében ilyen gondolat van:
- Gonosz, mindig irtóztam tőled,
De olyat mégsem gondolék,
Hogy szakálas farkas vagy, s véled
Cimborálnak a feketék!
Várj, csak várj!... és saját késével,
A férj nyakát gégén metszé el.
Szivében ilyen gondolat van:
- Gonosz, mindig irtóztam tőled,
De olyat mégsem gondolék,
Hogy szakálas farkas vagy, s véled
Cimborálnak a feketék!
Várj, csak várj!... és saját késével,
A férj nyakát gégén metszé el.
Futott az asszony, és utána
Véresen a dühös gonosz;
Kergette, mígnem eljutának
Az erdős bérc tájékihoz.
Ott ledőlt a pásztor, - s kínjában
Összerugdosta, hányta a követ;
S a kőrakás a nép regélő
Ajkától nyert pásztorhányás nevet. -
Véresen a dühös gonosz;
Kergette, mígnem eljutának
Az erdős bérc tájékihoz.
Ott ledőlt a pásztor, - s kínjában
Összerugdosta, hányta a követ;
S a kőrakás a nép regélő
Ajkától nyert pásztorhányás nevet. -
Szakálas farkast attól fogva
Nem látott senki a vidékben;
Egy van még, az is mély barlangban
Láncra van kötözve erősen.
S száz esztendő alatt,
Csupán egy éjszakán szabad!
Nem látott senki a vidékben;
Egy van még, az is mély barlangban
Láncra van kötözve erősen.
S száz esztendő alatt,
Csupán egy éjszakán szabad!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
