Tompa Mihály: TAMÁS VITÉZ.

Full text search

TAMÁS VITÉZ.
 
Az öreg ember, mint a nyájas ősz
Mosolyg, mosolyg, - s hajszála olyan ősz!
Madárszó nincsen a
Bús őszi berkeken;
Ha szól is az öreg,
De hallgat szívesen.
 
Tamás is hallgat, a nap fényinél
A ház előtti padkán üldögél...
Hónaljmankójával
A porba irdogál,
Elmerengő lelke
Ki tudja merre jár!?
 
A nagy diófa az ablak alatt
Kiszáradt rég, hüs árnyékot nem ad;
Minek is? nem hevit
Az ősznek súgara;
S a fa gazdájának
Ugysem lesz több nyara!
 
A kórvitéznél még vénebb a fa,
Ki tudja mikor ültették oda?
Mennyit játszott a kis
Tamáska e helyen...
S hányszor fogadta itt
Később hű szerelem?!
 
S elment az ifju, elment messzire,
A harcok vértől ázott térire...
Megtért sok év után
Féllábbal, rongyosan;
Kedves, barát, rokon
Már mind a földbe' van!
 
A ház, az udvar puszta, elvadult
A nád lefutott, a tapasz lehullt;
A kútágas ott áll,
A kút bedőlt maga;
A nagy diófa is
Régen kiszárada.
 
Igy van az! míg a hős távol csatáz:
Kivül, belől hogy elpusztúl a ház!
Csak pókháló van ott,
Amely mindent elfed,
Mint a felejtés sok
Szép tettet, érdemet.
 
Tamás fél lába sírban igazán;
És fázik annyi izzadás után;
A hírnek tüzhelyén,
Melyet ő is raka:
Más melegszik, nem a
Harc csonka bajnoka.
 
Tamás vitéz a nap sugárinál:
Ülvén a száraz porba irdogál;
Mankónak valót az
Öreg diófa ád; -
Koporsónak szánta
Megszáradt derekát.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me