Tompa Mihály: AMNON ÉS TÁMÁR.
AMNON ÉS TÁMÁR.
Dávid király, bölcs fejdelem
Uralkodék Izráelen:
Az Ur sok jóval látta őt,
Nemzetsége, mint az olajfa,
Mely Juda halmán nagyra nőtt, -
Sok messzenyúló ágat hajta.
Absólon s Amnon a fiak közt,
Végül Támár hugok vagyon;
Sáron rózsája, gyöngyvirága!
Ékes, szeplőtlen hajadon.
Uralkodék Izráelen:
Az Ur sok jóval látta őt,
Nemzetsége, mint az olajfa,
Mely Juda halmán nagyra nőtt, -
Sok messzenyúló ágat hajta.
Absólon s Amnon a fiak közt,
Végül Támár hugok vagyon;
Sáron rózsája, gyöngyvirága!
Ékes, szeplőtlen hajadon.
Amnon, nem oly jó, mint amily derék,
Jámbor erkölccsel nem dicsekheték;
Iszákos volt - a búja gerjelem:
Éltén sok férges gyümölcsöt terem.
Védő angyal áll a munkás megett,
Elűz sok vétket, sok kisértetet:
De ha a vérhez, melyet hizlala
A heverésnek átkos pamlaga,
- Melyen ezer kisértő gondolat,
Megannyi álnok ördög látogat, -
Ha a vérhez még lángja ér a bornak:
Indúlatid kárhozatba sodornak!
Szeplőtlen szűz és az ő huga Támár;
És Amnon a szép leányzó után jár.
Jámbor erkölccsel nem dicsekheték;
Iszákos volt - a búja gerjelem:
Éltén sok férges gyümölcsöt terem.
Védő angyal áll a munkás megett,
Elűz sok vétket, sok kisértetet:
De ha a vérhez, melyet hizlala
A heverésnek átkos pamlaga,
- Melyen ezer kisértő gondolat,
Megannyi álnok ördög látogat, -
Ha a vérhez még lángja ér a bornak:
Indúlatid kárhozatba sodornak!
Szeplőtlen szűz és az ő huga Támár;
És Amnon a szép leányzó után jár.
Támár pedig szól, aki már van
A csábitásnak hálójában:
,Irtózik lelkem e gonosztól....
Ne kényszeríts, hogy ezt miveljem!
Oh Amnon, meg ne ronts! tudod jól:
Nem így történik Izráelben!'
A csábitásnak hálójában:
,Irtózik lelkem e gonosztól....
Ne kényszeríts, hogy ezt miveljem!
Oh Amnon, meg ne ronts! tudod jól:
Nem így történik Izráelben!'
És Amnon mégis vissza nem lép,
Előtte mindig, mindig e kép!
Éjjel viraszt, eped napestig,
Hogy belé szinte megbetegszik...
S midőn háló és annyi csel
Céljához nem vivé közel:
Erőszakhoz nyul a rosz bátya...
S ékes Támár meg van gyalázva!
Előtte mindig, mindig e kép!
Éjjel viraszt, eped napestig,
Hogy belé szinte megbetegszik...
S midőn háló és annyi csel
Céljához nem vivé közel:
Erőszakhoz nyul a rosz bátya...
S ékes Támár meg van gyalázva!
De bánat és méltó büntetés
Jár a galádságnak nyomán:
Bor s szenvedély vad mámora
Elpárologván szaporán,
Ami Amnon lelkében támad:
Gyötrő undor és önutálat.
S Támárt is jobban meggyülölte,
Mint kiváná annak előtte.
,Oh ne vess el, ha meggyaláztál!'
Mond búsan a letört virágszál;
S ő, ellökvén, «menj el» mondá neki,
S szolgáival az utra vetteti.
Jár a galádságnak nyomán:
Bor s szenvedély vad mámora
Elpárologván szaporán,
Ami Amnon lelkében támad:
Gyötrő undor és önutálat.
S Támárt is jobban meggyülölte,
Mint kiváná annak előtte.
,Oh ne vess el, ha meggyaláztál!'
Mond búsan a letört virágszál;
S ő, ellökvén, «menj el» mondá neki,
S szolgáival az utra vetteti.
Visel vala
Szép tarka szoknyát Támár,
Minőben csak
Fejdelmi származás jár;
S szép köntösét meghasogatván:
Fejére sírva hint hamut;
Lelkében fel van háborodva...
S Absólonhoz panaszra fut;
Ki hallja s szól hozzá ekképen:
- Ne bánkódjál! légy csendességben!
Szép tarka szoknyát Támár,
Minőben csak
Fejdelmi származás jár;
S szép köntösét meghasogatván:
Fejére sírva hint hamut;
Lelkében fel van háborodva...
S Absólonhoz panaszra fut;
Ki hallja s szól hozzá ekképen:
- Ne bánkódjál! légy csendességben!
S Amnon ellen a boszú érik
Absólon lelkében két évig;
Felmégyen akkor Baal-Hasorba,
Hol nyíratá ő juhait;
És ott nagy vendégséget rendel,
Testvéreit meghivja renddel, -
- És Amnon is jelen van itt.
Absólon lelkében két évig;
Felmégyen akkor Baal-Hasorba,
Hol nyíratá ő juhait;
És ott nagy vendégséget rendel,
Testvéreit meghivja renddel, -
- És Amnon is jelen van itt.
Midőn pedig vigadnának,
Absólon monda a szolgáknak:
Vigyázzatok, legyetek készen!-
Amint Amnon jó kedvet vészen:
Verjétek, öljétek meg őt,
Hadd igya meg vérét a föld!
Ne féljetek, legyetek bátrak!
- S a szolgák gondolkodva állnak...
Absólon monda a szolgáknak:
Vigyázzatok, legyetek készen!-
Amint Amnon jó kedvet vészen:
Verjétek, öljétek meg őt,
Hadd igya meg vérét a föld!
Ne féljetek, legyetek bátrak!
- S a szolgák gondolkodva állnak...
A bortól immár ittas Amnon,
Kiált és tántorogva megy;
S a szolgák közűl monda egy:
Ideje most, hogy ő meghaljon!
Jertek, ne féljünk! legyünk bátrak!
- S a többiek habozva állnak.
Kiált és tántorogva megy;
S a szolgák közűl monda egy:
Ideje most, hogy ő meghaljon!
Jertek, ne féljünk! legyünk bátrak!
- S a többiek habozva állnak.
A szolga mond ismét: mit késtek?
Nem látjátok-e, hogy ő részeg!?
Bátran! kiált fel a lopó, ha lát:
Ittas őr kezén pincét, kamarát;
Bátran! mond a rosz nyelv, mit úgyse véd:
Vegyük el a részeg becsűletét!
Bátran! lepjük meg, szól a nyavalya,
A dobzódó ugyis keres maga!
Bátran! sug a bűn, ez most szót fogad,
Vezessük, hol van inség, kárhozat!
Ne féljetek hát véle szembeszállni,
Azért, hogy ő palástban jár s királyfi:
A józan szolga több a részeg úrnál...!
- Haljon meg ő, akit Absólon útál!
Nem látjátok-e, hogy ő részeg!?
Bátran! kiált fel a lopó, ha lát:
Ittas őr kezén pincét, kamarát;
Bátran! mond a rosz nyelv, mit úgyse véd:
Vegyük el a részeg becsűletét!
Bátran! lepjük meg, szól a nyavalya,
A dobzódó ugyis keres maga!
Bátran! sug a bűn, ez most szót fogad,
Vezessük, hol van inség, kárhozat!
Ne féljetek hát véle szembeszállni,
Azért, hogy ő palástban jár s királyfi:
A józan szolga több a részeg úrnál...!
- Haljon meg ő, akit Absólon útál!
S ugy lőn. Elfolyt a búja Amnon vére,
Absólon elfutott Gessur földére;
Nagy a királynak búsulása, gyásza...
Amnon megölve, Támár meggyalázva,
Nagy messze földön fut a harmadik...
Amnon példáján intés adatik:
Nyomja szivébe mind, ki hallja!
Egyik bűn a másiknak anyja;
A vétek kárhozatba von, -
Éljetek tisztán, józanon!
Absólon elfutott Gessur földére;
Nagy a királynak búsulása, gyásza...
Amnon megölve, Támár meggyalázva,
Nagy messze földön fut a harmadik...
Amnon példáján intés adatik:
Nyomja szivébe mind, ki hallja!
Egyik bűn a másiknak anyja;
A vétek kárhozatba von, -
Éljetek tisztán, józanon!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
