Tompa Mihály: ARSZLÁN PASA. | Verstár - ötven költő összes verse

ARSZLÁN PASA.

Nógrádban állt Busa vára;
Csak egy torony a számára,
S két hétnek már egy nap híjja,
Hogy a török folyvást víjja.

A törökség feje Arszlán,
Nagy vitéz a szultán harcán,
Hol, mint a szél, előlnyargal...
- Ékeskedik két lófarkkal.

Nyolcvan ember van a várban,
Visszaadván jó busásan,
Amit üt az ellen rajtok, -
- Nagy András a várparancsnok.

'Rajta török! víjad, víjad...
Ide lőjön golyód, íjad!
Hatszáz karvaly s egy kis fészek...
Hadd lássuk, hogy mennyit értek!?

S felel Arszlán, amint támad:
«Magyar, fel ne add a várat!
Mérkőzzünk meg, amint mondod;
Szeretem az ilyen dolgot!»

Foly az ostrom éjjel-nappal...
- Repedezik, bomlik a fal! -
Végre megszün' - minek is már?
Kőhalommá omlott a vár.

Nagy András a török foglya,
Készűlt Arszlán, hogy elfogja!
A nyolcvanból vannak hárman, -
Fogoly vezér így szól bátran:

'Meddig védtük e rosz várat,
Mint hulltunk el, mind jól láttad!
Nosza török! a sor rajtunk...
Kín- s halállal fogj ki rajtunk!'

«Szakálamra! - nyugton szól az, -
Nem cselekszem, amit szólasz!
Győzedelmet vettem harcban,
S te harc nélkül vennél rajtam!?

Nincs örömem a gyávákban,
Kiket földre gázol lábam!
Kedvem telik jó vitézben:
Menjetek el békeségben!»

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!