Tompa Mihály: OH HÖLGYEM.
- Járván gyakorta zúzó szélveszek, -
A mélybe hajtom le hullámait,
Hogy ott elrejtve örvényezzenek.
Megérzi, - s but, zajt híven átveszen ...
S borús könycsepp hullámozik szemed -
E nyájasan kéklő tengerszemen!
S ha önterhét nem birja bánatom:
Szememre forró könyekben szakad ....
Könnyít a zárpor a borúlaton!
Mosolygásod szelíd sugáritul
A bánat is ragyog, - s könyűiben
Remény s enyhűlet szivárványa gyul.
Kiköltözik belőle hit, remény,
És pusztán áll, mint egy elhagyatott
Kápolna a vadonnak közepén.
Idők reményivel karoljad át, -
Mikép a repkény zölden folyja be
Az ó kápolna ingatag falát!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me