Tompa Mihály: BŰNBOCSÁNAT.
BŰNBOCSÁNAT.
Álmatlan éjben az ágy vánkosán,
Zarándok-úton s a templom kövén:
Oh, mennyi köny hull széjjel titkosan,
A fájdalom forrásiból jövén!
Midőn felkél a vádló síri árny,
Melyet sok év és hallgatás temet,
Fedett arccal sohajt a bünhödő:
Isten bocsásd, bocsásd meg vétkemet!
Zarándok-úton s a templom kövén:
Oh, mennyi köny hull széjjel titkosan,
A fájdalom forrásiból jövén!
Midőn felkél a vádló síri árny,
Melyet sok év és hallgatás temet,
Fedett arccal sohajt a bünhödő:
Isten bocsásd, bocsásd meg vétkemet!
- Én bűnös kéjt vadásztam, - tudva bár
Azt a sivár átkot, mely rajta van; -
Lábbal tapodtam hűséget, frigyet;
Eszeveszett valék és fajtalan;
A drága nő szivét meggyilkolám,
Szétszórtam édes, szép családomat!
Hah mily örvény ...! menten alábukom,
Ha kezed, oh Isten, nem támogat!
Azt a sivár átkot, mely rajta van; -
Lábbal tapodtam hűséget, frigyet;
Eszeveszett valék és fajtalan;
A drága nő szivét meggyilkolám,
Szétszórtam édes, szép családomat!
Hah mily örvény ...! menten alábukom,
Ha kezed, oh Isten, nem támogat!
- Szerettem a cselt, álnok útakat,
Hamis keresményt és ragadományt;
S barlangomban abból rég semmi sincs,
Mi ott orzó kezem halomra hányt.
E kéz ... e kéz! vérfoltokkal tele ...
Pedig folyvást őrült hévvel mosám!
És dugnom kell ... s tünődnöm szüntelen,
Isten haragján, - hóhér pallosán.
Hamis keresményt és ragadományt;
S barlangomban abból rég semmi sincs,
Mi ott orzó kezem halomra hányt.
E kéz ... e kéz! vérfoltokkal tele ...
Pedig folyvást őrült hévvel mosám!
És dugnom kell ... s tünődnöm szüntelen,
Isten haragján, - hóhér pallosán.
- Te ültetél tanácsba engemet,
Igaz biró s igazság istene!
Rám bíztad az itélet mérlegét,
De az kezemben félre billene ...
Bűnöst feloldtam, nem az igazat,
Megronta: kegy, hiúság, önhaszon ...
Oh, megindúl-e most jobban az ég,
Mint egykor én, - a könyűn, panaszon?!
Igaz biró s igazság istene!
Rám bíztad az itélet mérlegét,
De az kezemben félre billene ...
Bűnöst feloldtam, nem az igazat,
Megronta: kegy, hiúság, önhaszon ...
Oh, megindúl-e most jobban az ég,
Mint egykor én, - a könyűn, panaszon?!
- Megvetve, oh Isten, törvényedet:
Kicsúfolám hatalmad, létedet!
Igaz vagy s rettentő, midőn magad
A tagadóval megösmérteted!
Ki lázadón reád fegyvert fogék:
Saját szivembe mélyedt fegyverem ...
A mélységből kiáltok: könyörülj!
Im bünbánatban mellemet verem ...
Kicsúfolám hatalmad, létedet!
Igaz vagy s rettentő, midőn magad
A tagadóval megösmérteted!
Ki lázadón reád fegyvert fogék:
Saját szivembe mélyedt fegyverem ...
A mélységből kiáltok: könyörülj!
Im bünbánatban mellemet verem ...
Az arc porban hever s a köny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak ...
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!
A hű vezeklő bűnét látja csak ...
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!
S te? furdalást nem ösmersz ... s üdved az,
Hogy ácsorogsz fényes ajtók körűl;
Hivalgón hordod a Kain-jegyet,
Mit jobbulás rólad le nem törűl:
Tetted leend majd ellened tanú,
S tűz, mit fejedre sok nap gyüjtöget ...
Neked, áruló! nem bocsátja meg,
Ne is bocsássa Isten, bűnödet!
Hogy ácsorogsz fényes ajtók körűl;
Hivalgón hordod a Kain-jegyet,
Mit jobbulás rólad le nem törűl:
Tetted leend majd ellened tanú,
S tűz, mit fejedre sok nap gyüjtöget ...
Neked, áruló! nem bocsátja meg,
Ne is bocsássa Isten, bűnödet!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
