Tóth Árpád: ELKOPIK AZ EMBER...
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek.
* |
Letörött a karja,
Feküszik a komor
Földekbe takarva.
* |
Csöndes homlokomra,
Simogasd meg, esteledik,
Hull a kedvem lombja.
Úgy eszmélek rája,
Ha nedvesen megcsillan egy
Asszony piros szája.
* |
Egy pohár bor mellett,
Azt gondolom, hogy ennél több
Sohase is kellett.
Jó borocska mellett,
De sok időm, kedves időm,
Boldog időm tellett...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me