Tóth Árpád: A HOLD LECKÉJE
A Hold a fák felett
Pofáját telifújja,
Incselkedik veled.
Addig csal és ragyog,
Míg újra hatni kezd, és
Közönyöd elhagyod.
Kovácsolt kék fogat -
S a bánatos garázsból,
A Földről, elragad.
S mosollyal, réveteg,
Még őket is elejted,
A súlyos éveket!
Körötted semmi más,
Csak boldog égi csendben
Az irrealitás...
És tágranyílt szemed
A roppant Hold veresréz
Korongjára mered:
Az ég sátra előtt
Miriád éve játssza
A vidám kócnyelőt.
Ám jól látni, hogy a
Torz kráterek kiverték,
Mint cigányt a ragya.
Vagy mindegy már neki?
Nincsenek a kiégett
Szívnek kérdései?
Varázst és fényt csinál,
Mindegy, hogy bent mogorva
Jég tölti, ős homály.
Egy titkos hatalom
Így szabta. Majd elválik:
Lesz, nem lesz jutalom?
Bús, csöppnyi életed!
És lassan elröstelled
Kicsordult könnyedet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me