Tóth Árpád: CSILLAGÁSZ

Full text search

CSILLAGÁSZ
 
1
 
Forró fejem elalélt a virágok
Közt. Nők kellettek volna. Az egész
Élet oly furcsa volt, oly könnyü és nehéz
Egyszerre..............................
 
Elindultam. Virágok s nők fogadtak.
A messzi égen tündér csillagok.
Azt hittem, a tejút attól ragyog,
Hogy rám ragyogtak. Már a kedvem halkabb.
 
Aztán toronyba húzódtam. Szelíd
Bölcsesség csöndes-bús órái jöttek,
.............a csillag köröknek,
 
Hogyan válik nadirrá a zenit.
Ideje most már szépen hazamenni,
A csillagokba nincsen írva semmi.
 
2
 
Ó, hányszor állottam az ég alatt
Augusztusban. Nagy, hulló csillagok
Futása széles fénysávot hagyott
Az égen, és a szívemig szaladt.
 
És úgy éreztem, - s úgy is volt talán -
Fölöttem a tejút azért ragyog,
Mert én nézem, és húszéves vagyok,
És hogy írás van az egek falán,
 
Nagy titkoké. És sokszor hajnalig
Tünődtem, hogy mi rejlik e jelekben?
Ha jól meggondolom, tán mást se tettem,
Mióta élek....................alig........
Ideje most már szépen hazamenni.
A csillagokba nincsen írva semmi.
 
1920

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me