Tóth Árpád: MÁR VÉGE...
Fáradt szinekben ég,
Szederjes színre vált a domb,
És árnydarabbá állt a lomb.
A tó, körül sötét keret,
Tragikus tükörré mered.
Mely elmegy, vándorol, kutat,
Kígyózik, nyúlik, átoson
Erdőn, falun és városon.
Állj!
Nézd, csillogó fénypontokat
Az esti ég hogy bontogat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me