Tóth Árpád: ŐSZBEN - TAVASZRÓL
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me