Tóth Árpád: PAJTÁS, IGYUNK... | Verstár - ötven költő összes verse

PAJTÁS, IGYUNK...

Pajtás, igyunk, vad a világ,

Setét kohóju hámor,

De édes kert a szerelem,

S szelíd lugas a mámor,

Legyen ma társunk Bacchus úr

S a rózsásfürtü Ámor!

Ma még habzik minden pohár,

Hogy mámor kincsét ossza,

Ma még a föld angyalvilág,

Amelynek nincs gonossza,

Holnap minden letünt napunk

Egy-egy komor Kanossza.

Ma még szívünkben ég dicső

Eszmék szent égi kéje,

Hisszük, tövisbokornak is

Terem szelíd fügéje,

S holnap setét káromkodás

A megváltás igéje.

Hamar fakul a drága lomb,

Mely zöld reményszínt lenget,

Hamar zuhan a drága nap,

Mely csiklándón melenget,

S a lánykéz is csak arra jó,

Hogy megsimítsd s elengedd.

Bizony pajtás, rosszul van így,

És sose lesz tán jobban,

Szemünk fényén ravatalok

Üzenő fénye lobban,

S szivünk ütésén hallgatag

Hantok jóshangja dobban.

1919

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!