Tóth Árpád: SZÉTHULLT LÉGIÓKKAL
Vén fiúk, szegények,
Ráeszmélni: nem vagyunk már
A régi legények!
Könnyű, finom dérrel
Fordulni a szép nők után
Megriadó vérrel.
Ringásukat issza,
Hogy ők immár, uramisten,
Nem ránk néznek vissza!
Ölelj meg, virágom! -
Nem az lenne legszebb nóta
Nékik a világon.
Csupa bús mohóság,
Mintha mind egyszerre nyitnak
A megkésett rózsák.
Legfájóbb sóhajtót,
Most esnék jól legvadabbul
Berúgni az ajtót.
Agg tanítómester,
Váltig dörmög a fülünkbe:
Lassabban a testtel!
Szája régi jókkal,
De mit ér egy bukott császár
Széthullt légiókkal?
Szívünk sohse bánja,
Csak még volna, vén cézárnak,
Egy rabszolgalánya,
Ölelj meg, virágom!
Hiszen látod, azt se tudom,
Éltem a világon?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me