Tóth Árpád: VÁGYAK TEMETÉSE
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tünődnék értük visszafájva?
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi,
Egy szép királylányt, hősi küzdelemben -
Becsapott ő is, elfáradtam várni.
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.
A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
Sebaj, így is csak meg lehet majd halni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me