Tóth Árpád: AZ ELVESZTETT KEDVES

AZ ELVESZTETT KEDVES

Robert Browning

Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
Már a tornác ivén!

A szőlők ifjú rügye pelyhes,
Így láttam én ma még,
De holnap mind pattanva kelyhes,
- S lásd, minden szín kiég...

Drágám, hát ránk is ily sors vár? - óh,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám

Egy nézés, ében fénnyel villanó!
Szivem hadd őrzi görcsösen -,
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó!
Lelkemből nem múl sohasem!

De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább...

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!