Tóth Árpád: AZ ÉN MEGHITT ÁLMOM
AZ ÉN MEGHITT ÁLMOM
Paul Verlaine
E furcsa álom gyakran s mélyen talál sziven
Egy ismeretlen nőről, kit szeretek s szeret,
S kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
És soha csupa másnak, s szeret s megért híven.
Egy ismeretlen nőről, kit szeretek s szeret,
S kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
És soha csupa másnak, s szeret s megért híven.
Óh, ő megért hiven, s csak ő látja, igen,
Hogy átlátszó szivemben zord talány nem mered,
Óh, jaj csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
Izzadt és halvány orcám megfrissül szeliden.
Hogy átlátszó szivemben zord talány nem mered,
Óh, jaj csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
Izzadt és halvány orcám megfrissül szeliden.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom.
S neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
Mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
S neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
Mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
Nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
S bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
Mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
S bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
Mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
