Tóth Árpád: CHILDE HAROLD INDULÁSA
CHILDE HAROLD INDULÁSA
George Gordon, Lord Byron
1
Oh, Múzsa, szent hellászi hajadon,
Ég-szűlte, lant-regélte szép alak,
Kopván neved sok kontár ajakon,
Dicső halmodról most hogy hívjalak?
Bár láttam, hol fut a híres patak,
És megsirattam Delphi dőlt diszét,
Hol a csendet halk hab csendíti csak,
Felverjem-é most bús Kilenc Szüzét,
Hogy védjék énekem, s szítsák szerény tüzét?
Ég-szűlte, lant-regélte szép alak,
Kopván neved sok kontár ajakon,
Dicső halmodról most hogy hívjalak?
Bár láttam, hol fut a híres patak,
És megsirattam Delphi dőlt diszét,
Hol a csendet halk hab csendíti csak,
Felverjem-é most bús Kilenc Szüzét,
Hogy védjék énekem, s szítsák szerény tüzét?
2
Élt Albion partján egy ifju úr,
Kinek nem volt kenyere az erény,
Duhaj volt nappal, s felveré vadul
Az Éj álmos fülét: - nem volt merény,
Bizony, amelyre nem lett vón serény,
Szürcsölve kéjt s tivornyák színborát,
Kevés dolgot becsült e föld terén,
Lotyókat persze s céda cimborát,
Minden rendű hires léhűtők cenk sorát.
Kinek nem volt kenyere az erény,
Duhaj volt nappal, s felveré vadul
Az Éj álmos fülét: - nem volt merény,
Bizony, amelyre nem lett vón serény,
Szürcsölve kéjt s tivornyák színborát,
Kevés dolgot becsült e föld terén,
Lotyókat persze s céda cimborát,
Minden rendű hires léhűtők cenk sorát.
3
A neve: Childe Harold: - s tovább mi még:
Mily vérség s származás, elmondani
Nem illik; jó nevük volt, ez elég,
Mely egykor tudott fényt is ontani.
De hajh! egy korcs sarj el tud rontani
Mindent, s a régi nagyság tovatűn!
S az ősök hír-bolygatta csontjai
S dísz-próza s vers, hazudva nagyszerűn,
Nem tesz szebbé rutat, s nem lesz erény a bűn.
Mily vérség s származás, elmondani
Nem illik; jó nevük volt, ez elég,
Mely egykor tudott fényt is ontani.
De hajh! egy korcs sarj el tud rontani
Mindent, s a régi nagyság tovatűn!
S az ősök hír-bolygatta csontjai
S dísz-próza s vers, hazudva nagyszerűn,
Nem tesz szebbé rutat, s nem lesz erény a bűn.
4
E Childe Harold csak lebzselt a verőn,
Sütkérezett, mint más finom legyek,
Mit sem törődve, hogy az óra jön,
S a metsző szél sziszegve szór jeget.
Ám életéből alig egy negyed
Pergett le, rosszabb balsors érte el:
Csömör tölté el a kéjenc-begyet,
S utálni kezdé ős honát, amely
Mint cella tűnt elé, rideg remete-hely.
Sütkérezett, mint más finom legyek,
Mit sem törődve, hogy az óra jön,
S a metsző szél sziszegve szór jeget.
Ám életéből alig egy negyed
Pergett le, rosszabb balsors érte el:
Csömör tölté el a kéjenc-begyet,
S utálni kezdé ős honát, amely
Mint cella tűnt elé, rideg remete-hely.
5
Így ért a bűnök útvesztőin át,
De bűnbánón magába mégse tért,
Nagy nővadász volt, ám csak egy leányt
Imádott, akit, hajh, hiába kért.
Boldog szűz! elkerülte e ledért,
Ki vad csókkal befente vón buján,
S elhagyta volna durva kéjekért,
Elverve kincsét új hejehuján,
S nem vágyva percre sem családi csend után.
De bűnbánón magába mégse tért,
Nagy nővadász volt, ám csak egy leányt
Imádott, akit, hajh, hiába kért.
Boldog szűz! elkerülte e ledért,
Ki vad csókkal befente vón buján,
S elhagyta volna durva kéjekért,
Elverve kincsét új hejehuján,
S nem vágyva percre sem családi csend után.
6
Most, végre, Childe Haroldnak szíve fájt,
S úgy érzé: céda társiból elég!
Mondják, szemén könny gyászolt néhatájt,
Bár visszapréselé a Büszkeség;
Bús sétáit borús gondok lesék,
S úgy tervezé, honát elhagyja már,
S megy tengeren túl, hol tüzes az ég -,
A kéjjel eltelt, most kínokra vár,
Fut, - oh, más tájra csak! - bús alvilágba bár!
S úgy érzé: céda társiból elég!
Mondják, szemén könny gyászolt néhatájt,
Bár visszapréselé a Büszkeség;
Bús sétáit borús gondok lesék,
S úgy tervezé, honát elhagyja már,
S megy tengeren túl, hol tüzes az ég -,
A kéjjel eltelt, most kínokra vár,
Fut, - oh, más tájra csak! - bús alvilágba bár!
7
Atyái várát elhagyá Harold,
Tág csarnok volt az, tisztes ősi lak,
Bár agg tetőin rég romlás tarolt,
Daccal dagadtak a tömör falak,
Ős zárda-tömb! - s ma szennyezi salak!
Mert hol vakhitnek szállt barlang-pora,
Vénusz lányserge zeng most, mintha csak
Újulna víg csuhások tűnt kora,
Kikről szapulva szól adomák dús sora.
Tág csarnok volt az, tisztes ősi lak,
Bár agg tetőin rég romlás tarolt,
Daccal dagadtak a tömör falak,
Ős zárda-tömb! - s ma szennyezi salak!
Mert hol vakhitnek szállt barlang-pora,
Vénusz lányserge zeng most, mintha csak
Újulna víg csuhások tűnt kora,
Kikről szapulva szól adomák dús sora.
8
Gyakran Harold, bár víg volt még s duhaj,
Érzé, agya furcsán nyilallni kezd,
Emlékek fájtak tán, holt mérgü jaj,
Kijátszott bú, mely új karmot mereszt?
Nem tudta senki, nem sejthette ezt:
Harold nem volt nyílt, közlékeny fiú,
Lágy szív, mely enyhül, míg bő szót ereszt,
Nem is vágyott baráti, szép szavú
Vigaszra - hagyta csak: fájjon a furcsa bú!
Érzé, agya furcsán nyilallni kezd,
Emlékek fájtak tán, holt mérgü jaj,
Kijátszott bú, mely új karmot mereszt?
Nem tudta senki, nem sejthette ezt:
Harold nem volt nyílt, közlékeny fiú,
Lágy szív, mely enyhül, míg bő szót ereszt,
Nem is vágyott baráti, szép szavú
Vigaszra - hagyta csak: fájjon a furcsa bú!
9
S nem is szerették - bár csarnok s szalon
Ölén körülfogták a léhütők,
S hízelgők zsongták, lebzselőn, falón,
A víg "má"-n könnyű szívvel tort ülők, -
Egy sem szerette - s hát a drága nők?
Mind rang- s cafrang-imádó, balga lény,
Ha Ámor ezt ád, jók s kezesek ők,
Mert lányt meg molyt csak egy szédít: a fény,
S Mammonnal szemben egy szeráf is rút s szegény!
Ölén körülfogták a léhütők,
S hízelgők zsongták, lebzselőn, falón,
A víg "má"-n könnyű szívvel tort ülők, -
Egy sem szerette - s hát a drága nők?
Mind rang- s cafrang-imádó, balga lény,
Ha Ámor ezt ád, jók s kezesek ők,
Mert lányt meg molyt csak egy szédít: a fény,
S Mammonnal szemben egy szeráf is rút s szegény!
10
Jó anyja élt még - gondolt rá Harold,
De távozóban elkerülte őt,
Hő érzelme egy nővért is karolt,
Őt sem köszönté bús útja előtt,
S pár híve sem látta az elmenőt;
Ám mégse volt a szíve érc, hideg,
Oh, ti, akiknek lelke odanőtt
Pár kedves tárgyhoz, ugye érzitek:
Nem enyhít a bucsú, csak szívünk vérzi meg.
De távozóban elkerülte őt,
Hő érzelme egy nővért is karolt,
Őt sem köszönté bús útja előtt,
S pár híve sem látta az elmenőt;
Ám mégse volt a szíve érc, hideg,
Oh, ti, akiknek lelke odanőtt
Pár kedves tárgyhoz, ugye érzitek:
Nem enyhít a bucsú, csak szívünk vérzi meg.
11
Házát, honát, minden jussát s javát,
Nők drága hangját, nagy szemükbe kék
Tüzet, hajuk selymét, kezük havát,
Miktől egy szent is bűnbe dőlne még,
S mik ifjú vágyát rég torkig telék,
Nemes nedűt kupák habzó ölén,
S a csalfa fényt mind otthagyá: elég!
Ment, könnytelen, túl tenger tükörén
Pogány partok felé, túl ekvátor körén!
Nők drága hangját, nagy szemükbe kék
Tüzet, hajuk selymét, kezük havát,
Miktől egy szent is bűnbe dőlne még,
S mik ifjú vágyát rég torkig telék,
Nemes nedűt kupák habzó ölén,
S a csalfa fényt mind otthagyá: elég!
Ment, könnytelen, túl tenger tükörén
Pogány partok felé, túl ekvátor körén!
12
Telt a vitorla, táncolt lenge szél,
Mint aki, hogy viheti őt, örül,
Gyorsan fakult a parti szikla-él,
S már habba süllyedt el köröskörül -,
S ekkor, tán, mint ki gyorsan csömörül,
Már bánta útját - ám a gondolat
Elszunnyadt benne, s mely az ajkra gyúl:
A jajt lenyomta; társi azalatt
Sírtak mint a gyerek, s a szél fütyült s szaladt.
Mint aki, hogy viheti őt, örül,
Gyorsan fakult a parti szikla-él,
S már habba süllyedt el köröskörül -,
S ekkor, tán, mint ki gyorsan csömörül,
Már bánta útját - ám a gondolat
Elszunnyadt benne, s mely az ajkra gyúl:
A jajt lenyomta; társi azalatt
Sírtak mint a gyerek, s a szél fütyült s szaladt.
13
De amidőn a nap tengerbe halt,
Harold, mint néha rég, hárfához ül,
S bár nem tanult, kipenget némi dalt,
Tudván, hívatlan nem lesi ki fül:
Veri bús ujjal, titkos-egyedül
A barna éjben a búcsú szavát,
S míg a hajó hószín szárnyon repül,
S hanyatló partok ködbe múlnak át,
Az elemek közé sóhajt: "Jó éjszakát!"...
Harold, mint néha rég, hárfához ül,
S bár nem tanult, kipenget némi dalt,
Tudván, hívatlan nem lesi ki fül:
Veri bús ujjal, titkos-egyedül
A barna éjben a búcsú szavát,
S míg a hajó hószín szárnyon repül,
S hanyatló partok ködbe múlnak át,
Az elemek közé sóhajt: "Jó éjszakát!"...
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
