Tóth Árpád: EGY VÖRÖSHAJÚ KOLDUSLEÁNYHOZ | Verstár - ötven költő összes verse

EGY VÖRÖSHAJÚ KOLDUSLEÁNYHOZ

Charles Baudelaire

Hó archoz rőtszinü tincs!
Ruhádnak ép helye nincs,
Társz pőre nyomort, de friss
Szépséget is!

Lásd, engem, bús, ideges
Költődet kis beteges
Tested, bár pettyezi folt,
Vágyakkal olt.

Cipőd csak rút facipő,
Ám szebben hercegi nő
Sem hord, mint bársony a pánt,
Kacér topánt.

Oh, bár e kinőtt ruha
Helyett rangbéli puha
Díszítne: uszály, melyen
Zúg a selyem.

S rongyos harisnya helyett
Hadd védné térdeidet
Kéjenctől aranyos őr:
Kis hetyke tőr!

A laza csokru füző
Mögül két, bűnbe üző
Keblecskéd kandi szeme
Kiintene.

S hogy selymed kéjre leszedd,
Kéretnéd lusta kezed,
Karmolva, ha makacs ujj
Sürgetni búj.

S nem volna közbe szünet:
Belleau úr szőtte szonett
Zsongatna, gyöngyszavu kincs,
S míg bús bilincs

Közt sok buja verselőd
Dalt dallana, perzselőt,
S lépdelné karcsú bokád
Lépcsők fokát,

Lentről sok hetyke gyerek,
Ronsardok s grófi sereg
Lesné üde bájaid
Bújt tájait.

Ágyakban nem liliom
Nyílna, de csók, miliom,
S Valois-kból egy brigád
Nyögné igád!

- Ám csak koldulsz, te szegény,
Csapszékek rossz küszöbén,
S kezed kültelki Véfour
Szennyébe túr.

Szemed olcsó kirakat
Üveggyöngyén megakad,
S hajh, venni zsebembe sincs
Pár sous-nyi kincs!

De menj csak, vígan, igy is
Ha kő és gyöngy irigy is -,
Mégis csak pőre, keszeg
Tested a szebb!

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!