Vajda János: A sírból
A sírból
Élő virágom, oh, szerelmesem,
Immár én alszom nyugton csöndesen.
- Hogy nem tudod te, milyen édesen.
Immár én alszom nyugton csöndesen.
- Hogy nem tudod te, milyen édesen.
Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!),
Mindig csak rólad s egyet álmodom;
Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon!
Mindig csak rólad s egyet álmodom;
Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon!
Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél
Fölöttem a virágokkal beszél;
A fű is oly szép altatót zenél.
Fölöttem a virágokkal beszél;
A fű is oly szép altatót zenél.
Oh, én szerelmem, örök életem,
Én teneked csak azt üzenhetem:
Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.
Én teneked csak azt üzenhetem:
Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.
Nem fáj már a fejem, szivem se fáj;
Mégis, galambom, mégse menj, megállj!
Tégy valamit a derekam alá.
Mégis, galambom, mégse menj, megállj!
Tégy valamit a derekam alá.
A vér, ami szivemből kirohant,
Mikor belé ütöttem gyilkomat,
Olyan hideg az ott, úgy borzogat.
Mikor belé ütöttem gyilkomat,
Olyan hideg az ott, úgy borzogat.
Oh, az a vér azt súgja egyre még:
Hogy te megcsaltál engem! Tudja ég...
Ha nem igaz, jer, mosd föl azt a vért.
Hogy te megcsaltál engem! Tudja ég...
Ha nem igaz, jer, mosd föl azt a vért.
Csak légy vidám, járj-kelj a nap alatt.
Légy hűtlen ott: hisz csak egy pillanat,
Oszt - te is itt vagy már a föld alatt.
Légy hűtlen ott: hisz csak egy pillanat,
Oszt - te is itt vagy már a föld alatt.
Csak azután itt légy te az enyém.
Szeretsz te itt majd engem, tudom én.
Jó hűvös takaró a szemfödél.
Szeretsz te itt majd engem, tudom én.
Jó hűvös takaró a szemfödél.
Ó, jöjj, siess a tánccal odafenn.
Mi jó az álom, melyből, édesem,
Nem ébredünk fel többé sohasem!
Mi jó az álom, melyből, édesem,
Nem ébredünk fel többé sohasem!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
