Verseghy Ferenc: 101. Dórishoz.
's a' bíbor, melly nyugtában ége,
pej szürkűletre változik. |
az éj langy álmot hint földünkre,
melly hűs homályba zárkozik. |
hol szunnyadékony ágernyőbe
a' gerliczék elültenek, |
vagy zajja zeng a' zsib szeleknek,
midőn gallyakba ötlenek. |
melly szünhetetlen lángolásom
azóta, hogy megláttalak; |
ohajtom, hogy szent esküvéssel
örökre nőmnek vallyalak! |
kik áldozván sok ékeidnek,
esengve kérik szívedet! |
kit boldogítson szívességed?
javaslom, válassz engemet. |
vagy ősi fénnyel tellyes ágra,
midőn éretted esdeklek. |
sem omladékony szépségednek;
erkölcsöd a' mit tisztelek. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me