Verseghy Ferenc: 105. Búcsúzás a' Músáktúl.

105. Búcsúzás a' Músáktúl.

Megcsalt, Músák! nyájasságtok;

tőllem messze kellyetek!

Álom minden boldogságtok,

mellyel édesgettetek.

Mennydörgést szül fényességtek,

mellytűl még a' jó is fél,

főveszélyt hoz bölcsességtek

annak, a' ki véle él.

Vond ki Ámor! rabságábúl

Parnassusnak szívemet,

's hozd halálos únalmábúl

új életre kedvemet.

Hol lel a' Bölcs jobb jutalmat,

mint a' mellyet lángod nyújt?

a' királybot csak szorgalmat,

a' te tegzed mennyet gyújt.

Olly szépséghez kapcsoltatni,

mellyhez nem fér csalfaság,

's hűségétűl ápoltatni,

több mint földi boldogság.

Jöjjsze titkos lángjaimnak

régi tárgya, Dórisom!

Vess te czélt bölcs álmaimnak,

's légy ezentúl Phőbusom.

(1806.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!