Verseghy Ferenc: 115. A' tejáruló Menyecske.
115. A' tejáruló Menyecske.
| Örzsike, kit nem rég elvett eggy nyalka suhanczár, |
a' várasba siet. Könnyű szoknyácska lebegvén
csípeirűl, 's derekánn csak vékony mellyruha lévén,
lábairúl keze' ujja közé veszi sárga papuccsát,
's karcsú háta megett szaporán hagyogattya nyomásit.
«Friss tejemért kapok én, úgymond mosolyogva magában,
annyi garast, hogy tyúkok alá választva vehessek
négy fészekre tojást. Nagy mester volna bizonnyal
róka uram, ha nekem nem hagyna meg annyi csibécskét,
hogy beczipelgetvén kappan- vagy jérczekorokban
ím! ide a' tyúkhúst kedvellő várasi néphez,
eggy jóféle koczát ne vehetnék rajtok üdővel.
Gondviselés nélkűl felnő ez konyha vizembűl,
mellyel edénykémet délkor tisztítani szoktam,
hogyha kenyérhajjal vagy rozskorpával egyítem;
's öt gyönyörű malaczot vagy tán még többet is ellhet.
Én ezeket hízóba vetem, 's majd őszkor eladván,
megveszek eggy bornyas tehenet. Már látom előre
a' kis ünőt, mint testesedik, 's a' többi sereggel
estve felé haza érkezvén, mint ugrik előmbe ... »
A' nagy öröm szívét elfogván, jó nagyot ugrik
ő is ünőjével, 's ammint kannája lefordúl,
a' kilökött tejjel négy fészekbéli tojássát,
kappanait, malaczit, tehenét el láttya enyészni.
Asszonya illy igazán keresett sokféle javaknak,
Örzsike lett ismét, 's haza ment panaszolni urának,
mennyi reménységet vesztett e' káros esettel!
| Mondgy nekem olly embert, ki ne építgetne koronkint, |
Pórok, urak, bölcsek, botorok, mind egyre kiszállván
mostani sorsokbúl magosabb polcokra eszekkel,
olly elevenséggel víjják a' csalfa jövendőt,
mint mikor a' gyermek szappanbuborékait űzi.
Még azon órában, mikor a' falubéli kisasszony
várasi hűssének kezet ad, megjárja magában
a' palotát, mellyben mint udvari dáma parancsol;
még emez a' vele nyertt kincsbűl kedvére merítvén,
herczegi bérczre kitör 's roppantt kastélyokot épít.
A' csak imént magosabbra kapott hadnagyka, kiütvén
néhány bajnokival 's tenger törökökre akadván
négy fala köztt, a' nyalka basát meggyőzi egészen,
's mellyét a' Souverain kijegyezvén drága kereszttel,
eggykét holnap alatt generálisságra verődik.
Én magam is sokszor szép asszonykákra esengvén,
már Julis' attyához mentem, megkérni leányát,
már Ilonát tettem nagy nászpompával enyímnek,
már egy kellemetes szívű özvegybe szerettem,
's álmodozásim utánn megtérvén józan eszemhez,
a' sok mátka között páratlan Miska maradtam.
(1806.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
