Verseghy Ferenc: 12. Bútsúzás.

12. Bútsúzás.

Tsak érted sir bágygyadt szivem

magával nem gondolván,

mert, hogy keservre születtem,

láttya estünkből nyilván.

El szélleszték szerelmünket

hirtelen el-jegyzéseddel,

örök gyászba szivünket

tették reménységünkkel.

Vedd-viszsza tőlem szivedet,

ah, terhes szó! vedd-viszsza,

's ne keseritsd életedet

azért, hogy más imádgya.

Sokkal nemesebb Te szived,

mint a' minőt én érdemlek,

add annak, ki lett Hived,

én azomban kesergek.

Törd ketté, törd-el gyürömet

's tedd tüzre irásinkat,

vesd-ki elmédből képemet,

felejtsd-el vigságinkat.

Másnak leszel nyilt ölében,

más fog áldozni szivednek,

ah! egy könyet éltedben

adsze' régi Hivednek?

(A 80-as évek végéről.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!