Verseghy Ferenc: 129. Vénus és Ámor.
129. Vénus és Ámor.
Eggy gyönyörű dombot választván nyári lakásúl
vérszemes Ámornak szép annya, kivitte magával
hogy buja lángoktúl mentt érzésekre tanítsa
népe között, hova még a' romlott várasi erkölcs
«Fébus' húgaihoz feljárhatsz játszani,» úgymond
eggy kies alkony utánn mulató kertébe vezérlett;
Ámde az ösvénybűl ki ne menny, melly innen Apollo'
hogy ne talán sűrűi között a' puszta ligetnek
Onnan is úgy ügyekezz haza jonni, hogy el ne setétedgy,
a' szatirus-nyájnak völgyébe le menni ne próbálly!
két nagy czédrus alatt eggy mélly kút fekszik. Apollo
hogy megrészegedett fővel dalolásra fakadván,
Ezt te kerűld, ne talán iszonyú méllyébe lebukván,
Szót fogadott Ámorka soká, 's már szembekötőskét,
vagy bújóst játszván az enyelgő Músacsoporttal,
Ámde tapasztalván, hogy víg játékai által
mellynek gerjedező tüzeit Fébusnak akarta
's hogy mulatási utánn újúltt hatalommal ocsódnak
mellyek elégítést nem lelnek gyermekörömben,
A' szatirus nyáj is, mikor a' Músáknak ölébűl
estve felé, 's a' kút, melly dőre dalokra hevíti
a' szabadabb síknak tiltott szépségivel eggyütt,
A' tilalom vétekre noszít, 's a' lopva beszürcsöltt
Végre lement, 's a' czédrusokot fellengeni látván,
Még tova volt sima széleitűl, már érzeni vélte
Majd közelebb menvén, lefeküdt a' gyenge selyemre,
's nagyra meredt szemmel buborékit forrani nézvén,
«Ez legyen olly rossz kút, úgymond kétkedve magában,
's újjaival kóstolni valót meregetni akarván
még derekának egész terhével előre simúlván,
Hangzott a' zuhanás, hangzott tízszerte nagyobban
melly felelő sziklái között a' puszta hegyeknek
a' szomorú esetet nyilván panaszolta eladdig,
Czipris' tornyaihoz, ki szavát réműlve megértvén
a' szatirus térségre repűlt, 's a' kútba tekíntvén:
hogy bele buksz? Nyújtsd fel kezedet, szárazra segítlek.»
szárnyaival tartván tetejénn a' gyenge vizeknek
felmosolyog, 's «áh! Asszonyanyám, melly édesek, úgymond,
A' kaczagó Musák tüzemet csak gyújtani tudgyák;
Bölcs Helikon! nyújts bérczeidenn csemegéket azoknak,
Én köteles nyilazásim utánn ide járok ezentűl
Tiltsd meg az ártatlan mulatást a' gyermeki szívnek,
és ha talán igazat nem mondasz néki azokrúl,
megsejtvén üregét szavaidnak, jónak itéli
| Pindusnak ernyes oldalánn |
| Cyprus-szigetbűl gyermekét, |
| e' szent ligetnek eggyügyű |
| mindaddig át nem hathatott. |
| virgoncz fiának, kit kezénn |
| «rosszat közöttök nem tanúlsz. |
| épűletéhez felvezet, |
| vad állatokhoz tévelyedgy. |
| 's e' domb alá, hol házam áll, |
| Bozóttal átfontt lapjainn |
| itattya ebbűl bárusit, |
| magos regéket írjanak. |
| dühös vizétűl megromolly.» |
| vagy czinczogót, már zálogot |
| eltöltögette napjait. |
| kis szíve jobban meghevűl, |
| bölcs udvarában hűteni, |
| mellyében ollyan vággyai, |
| megúnni kezdte úttyait. |
| fészkébe vissza repdesett |
| a' bárdusoknak torkait, |
| eszébe tüntek szüntelen'. |
| kéj édesebbnek tartatik. |
| mély Castalishoz kullogott. |
| nyirkának édes illatit. |
| melly tiszta partyánn sarnyazik, |
| csudálta kristály gyöngyeit. |
| melly megdühítse véremet?» |
| belőlle, addig csúszdogált, |
| a' csalfa kútba süllyedett. |
| Ámornak éles jajszava, |
| megsokszorozván életét, |
| még híre nyögve felhatott |
| eső fiának, nyil gyanánt |
| «nem mondtam úgye, gaz kölök! |
| Azonban Ámor, szétfeszűltt |
| lankadni látszó tagjait, |
| e' drága kútnak hüssei! |
| e' kút hüvíti véremet. |
| kiknek nem égnek szíveik! |
| napalkonyonkint fürdeni.» |
| törvényszegésre szoktatod; |
| a' mik javára nincsenek, |
| még a' veszélyes rosszat is. |
(1806.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
