Verseghy Ferenc: 131. Czidli.

131. Czidli.

Dámon, hát csak elfelejted,

férjfi esküvésidet?

Száraz szemmel sírba ejted

pártod által Czidlidet?

Hányszor kérted térgyeidrűl,

hogy rabomnak tartsalak!

Hányszor mondtad ösztönidrűl,

hogy csak értem lángzanak?

Két nap múlva, hogy kezemre

fellobbantak vággyaid,

elcsökkentek zártt szívemre

tűzzel kezdett ostromid;

's megsajdítván ablakombúl

szép Rozílis' termetét,

elszaladtál udvarombúl,

kóldúlgatni gyöngykezét.

Jaj! mit kezdgyen árva szívem?

Illy kegyest hol lelhetek?

Harmad napja, nem vagy hívem,

már is, nézd, mint söppedek.

Térj meg vissza hűltt ölembe!

még ma estig várhatok.

Ah! de az'tán bús mellyembe

eggy hegyes tőrt - álmodok.

(1806.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!