Verseghy Ferenc: 155. Koridonhoz.
hódíthatatlan szívemet, |
furcsa eszű Koridon! |
azt győzedelmes férjeink |
a' lakadalmak utánn |
Módatlan esküvésidet, |
hogy soha semmi eset |
csak puszta szóknak ösmerem. |
Önnmaga sem hiszi azt, |
eskütlen állításival. |
Hogy felemészti beteg |
viszontagolni lángjait, |
szüntelen' emlegeted. |
a' legkesergőbb bánatot, |
melly szomorú panaszit |
Dagadni látom mellyedet, |
mint mikor a' vizekenn |
szerelmes orczád megpirúl, |
csüggedező szemeid |
's ez éppen, a' mit nyíltt eszem |
rettenetesnek itél. |
csak gyújt, emészt, és eltünik. |
Én Eleket szeretem. |
szóval; szerelme nem heves; |
nem panaszollya baját; |
kinek keserve szótalan. |
Ollyan az én Elekem, |
hangos panasszal festeni, |
's nyögve mutattya sebét |
még fürge nyelvű társai |
szánakodásra veszik |
A' gyenge szívű Útazó |
láttya vajudni amazt |
mint más Szegénynek nyújtogat, |
megtömi árva kezét. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me