Verseghy Ferenc: 160. A' Ritmista. | Verstár - ötven költő összes verse

160. A' Ritmista.

Ammint az embert alkotá Prométeus

nyirkoltt agyagbúl, 's a' tüzet

mellyébe fúván, látta, hogy pillogni kezd,

nem mondhatom meg, mint örűlt.

Formált azonnal más szelídebb termetet,

melly asszonyállat lett. Majd öszveült

e' két szerelmes a' gyümölcsös ág alá,

's áldotta képző mesterét.

Eggy pár elég, úgymond az emberalkotó;

terjessze önnkint nemzetét,

's mind öszveszedvén gyúrtt sarának söprejét,

eggy törpe képet alkotott.

Ritmista légy, úgymond. Mulassa éneked,

még élsz, az ollyan szíveket,

kik gyermek ésszel a' negédes csillogást

szépségnek, a' bakszökdösést

táncznak, 's daloknak vélik a' vad harsogást.

Ah' folyni látom véreket

szavadra, majd mikor tulajdon hasznodért

mord ütközetre biztatod.

De lessz üdő, mellyben Minerva' karjainn

megnyílik elméjek, kivesz

otromba nemzeted, 's helyette bölcs tüzű

lantos poéták zsengenek!»

(1806.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!