Verseghy Ferenc: 171. (Névnapi köszöntő.)

171. (Névnapi köszöntő.)

Új fénnyel látjuk felviradni

anyánk, nevednek ünnepét,

's örömre érezzük gyulladni

fiui szívünk rejtekét.

Köz szóval áldgyuk Istenünköt

nekünk fenn tartott éltedért,

eggy szóval nyujtyuk kérésünköt

állandó egésségedért.

Szülőink testi életünknek

ápollyák múló napjait;

de te dajkálod nyers lelkünknek

tartandó boldogságait.

Mi hála volna hatalmunkban,

melly felmúlhassa gondodot,

's atyáskodó tanításunkban

sok fáradságodot?

Vedd érte ártatlan szívünknek

fiui érzeményeit,

vedd hálaadó szeretetünknek

elolthatatlan tüzeit.

Még élünk, el nem felejthettyük

lelkünk dajkáját, Váradit

's mély tisztelettel emlegettyük

nemes jótéteménnyeit.

(A XIX. század első tizedéből.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!