Verseghy Ferenc: 186. Memor esto verbi tui.
mellyekkel engemet, hű tisztelődöt |
kies reményre gerjesztettél |
gondviselésed iránt! |
vígasztalásim: mert igéretidnek |
kegyes hatalma új életre |
emeli bús fejemet. |
ammint akarnak! szent törvényeidtűl nem |
állok én el, méglen élek. |
Hajdani ostoridot |
a' büszke lelkeket; 's ez nékem szinte |
leghathatósbb vígasztalásom. |
A' gonosz embereket |
látván kegyes törvényeidtűl, óh! mint |
jár által engem' a' haragnak |
szent tüze! Ámde viszont |
nekem szarándokságomnak völgyében! |
Még éjjel sem felejtem én el |
Jehova! szent nevedet, |
hogy szent szabásidot hűven megójjam. |
Nem is kivánok e' világonn |
semmi egyéb javakot, |
a' jó fiúhoz illik, tellyesítsem. |
Te lévén eggy örökségem, nagy |
Isten! igéretemet |
hogy törvényednek engedelmeskedni |
meg nem szünök. Tellyes szívembűl |
öntöm elődbe, Atyám! |
irgalmadért, mellyet fogadtál. Ím! én, |
fiú gyanánt, hű szorgalommal, |
fontolom úttyaimot |
kilépnek ollykor lábaim, meg vissza |
térítem ottan ösvényedhez, |
's karja közé sietek, |
Atyámnak, hogy kegyes szavát fogadgyam. |
Sokszor be voltam már kerítve |
a' gonoszoknak erős |
kedveltt törvénnyeid gyarló eszembűl. |
Éjfélkor ágyambúl felkelvén, |
térgyeimenn köszönöm |
szabásidot, 's azoknak társaságát |
ohajtom, a' kik Téged' félnek, |
's mint szerető fiaid |
Végetlen irgalmaddal tellyes a' föld |
óh! Istenem! taníts meg engem' |
óni szabássidot. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me