Verseghy Ferenc: 21. Az Erdő.
az erdőbe mennyünk-ki,
ott örvénnyét gondgyainknak
bús elménkből vessük ki.
Lesz ott fák közt hives árnyék,
hol együtt pihenhetünk,
lesz füvekből vetett szék is,
mellyre együtt ülhetünk.
tsendes hanggal zörgeni,
's ha szomjuság ér bennünket,
fog nedvével tetzeni.
Ott szerelmünk édességét
egymásnak el-mondhattyuk,
ott minden bizonyság nélkül
frigyünket meg-ujjittyuk.
magos hegyek bértzei
's rejtekekbe el-titkolni
Szilvánusnak völgyei.
Ott, hogy bátran ajakozzunk,
egy dombotskát válaszszunk,
honnan titkos szemmel könnyen
minden részre láthassunk.
fogják nyájasságinkat,
Ekho hangos barlangjában
nyögni ohajtásinkat.
O! siessünk! kintsem Doris!
az erdőbe mennyünk ki,
's ott ha tetszik, gondgyainkat
bús elménkből vessük-ki.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me