Verseghy Ferenc: 23. Szerentsétlen Szerelem.

23. Szerentsétlen Szerelem.

Sétálván egy erdő mellett,

mellyben a' föld, 's fa zöldellett,

egy kedves Lyánkát szemléltem

nagy búval járni előttem.

Kótsolt kézzel zokogva sirt

és Amor ellen boszszút kért.

Meg-állapodván némelykor

ah! ugy mond, itt jártunk sokszor!

Itt jártunk, még el nem pártúlt,

még szerelmünk be nem borúlt.

Osztán sirva egy kendőbe

temérdek virágot szede.

Nagy lett végre sziv fájdalma,

sokszor, 's mélyen fohászkoda.

Virágit öntvén egy dombra,

lesztek, ugy mond, testem' sirja.

Egy mély, terhes, 's nagy ah! után

repedt szivvel meg-holt dombján.

(A 80-as évek végéről.)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!