Virág Benedek: CXXII. ZSOLTÁR
CXXII. ZSOLTÁR
Uram, ki mennyekben lakol,
Hozzád szemeimet felemelem.
Mint szolga csak Urától remél
Ügyében enyhítő kezet,
És asszonyától rableány
Vigasztaló tekintetet:
Úgy mink tetőled, akihez
Fel-feltekintünk, jó Atyánk,
Kérünk segédet amiig
Nem nézsz reánk kegyelmesen.
Könyörülj mirajtunk, esedezünk,
Könyörülj mirajtunk; mert igen
Gyaláz az ellenség s nevet:
Unalmas immár életünk;
A pénzes és dús és kevély
Az, aki bennünket tapod.
Hozzád szemeimet felemelem.
Mint szolga csak Urától remél
Ügyében enyhítő kezet,
És asszonyától rableány
Vigasztaló tekintetet:
Úgy mink tetőled, akihez
Fel-feltekintünk, jó Atyánk,
Kérünk segédet amiig
Nem nézsz reánk kegyelmesen.
Könyörülj mirajtunk, esedezünk,
Könyörülj mirajtunk; mert igen
Gyaláz az ellenség s nevet:
Unalmas immár életünk;
A pénzes és dús és kevély
Az, aki bennünket tapod.
Dávid inti Israel fiait, hogy az Úrnak hálát adjanak, ki őket nagy veszedelemtől megoltalmazta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
