Virág Benedek: II BÁRÁNY ÉS FARKAS

Full text search

II
BÁRÁNY ÉS FARKAS
 
Minden mező s rét zöld ruhájában vala,
És a nap hevesen inkább, mint melegen sütött,
Midőn Menalkás vídám dudaszóval szeléd
Nyáját, a hűs erdőkhöz közel, egy kellemes
Térségre hajtá; tömlőjét a neki
Kedves bárányának nyakára felköté.
Amint legele szép nyája, ő is ballaga,
Már messze, s nem tudta, hogy elmaradott kedvese,
Kit a pásitnak selymén mély álom nyomott,
Mellyből csak a vad ordacs ijeszté fel szegényt.
Látván halálos gyilkosát, végkegyeleműl
Kikérte, hogy, minekelőtte kis élete rövid
Pályájának végére jutna, pásztora
Sípját fujhatná: s fújta azt keservesen,
Az erdő zenge, s a hangot kettőzteté.
Mi lett? a hív vigyázók, a komondorok,
Hallván, egyszersmind ismervén, a hangokat,
Oda sietének harag ordítások között;
A lator elhagyta az ártatlan bárányt, s szaladt.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me