Virág Benedek: L HENTES ÉS SZELINDEK
HENTES ÉS SZELINDEK
Ifjú korában a Szelindek, és erős
Fogaival addig tartott küzdések között,
Míg kötelet a bőszült marhára vethetett
Gazdája; s fáradásiért dicsértetett,
Tápláltatott a hív állat. Nem volt helye
Panasznak. Illyen jól folyt el több tél, tavasz.
A hentes gazda vele igen megelégedett.
Egykor tinója, mellyet le akart sujtani,
Magát szabaddá tette, s tőle elszaladt.
A hív szelindek, mint elébb, utána ment
Gyorsan, s elérvén haragosan a szilaj fülét
Megkapta; de mivel fogni már erőtlenek
Valának a vénség miatt, nem tarthatá
Az izmos foglyot. Mentegeté szegény magát,
De a kegyetlen hentes szidta mérgesen,
S elüzte s eltiltotta házától. Kinos
Éhségre jutván, nem sokára elveszett.
E költeményke nem kiván sok főtörést.
Fel-felkiálthatsz: irgalmatlan hentesek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me