Virág Benedek: XCII FOGOLYMADÁR ÉS VISLA
XCII
FOGOLYMADÁR ÉS VISLA
FOGOLYMADÁR ÉS VISLA
Fogolymadárral a csalitban öszvejött
Egy visla, ki barátságosan kezdé amazt
Dicsérni, mondván: Szép, bizony szép vagy, fogoly,
Ha szemeidet behunynád, mint illenék
Az neked! oh sokkal szebb volnál és ékesebb!
E szónak hitt; behunyta szemeit, és legott
A visla őtet elkapá. Sirt, jajgatott,
S csak azért könyörgött neki, hogy míg az ő nevét
Nem mondaná ki, meg ne ölné. A kutya
Alig nyitá fel száját, hogy kimondaná,
Belőle kiröpült a fogoly.
Mért kelle szólnom: a visla azon bánkodott;
Ellenben a fogoly mondá: Jaj énnekem!
Mért kelle alunnom, mikor álom nem jött reám.
Mikor vigyázni kellene, alusznak sokan.
Sokan, mikor nem szükség, akkor szólanak.
Egy visla, ki barátságosan kezdé amazt
Dicsérni, mondván: Szép, bizony szép vagy, fogoly,
Ha szemeidet behunynád, mint illenék
Az neked! oh sokkal szebb volnál és ékesebb!
E szónak hitt; behunyta szemeit, és legott
A visla őtet elkapá. Sirt, jajgatott,
S csak azért könyörgött neki, hogy míg az ő nevét
Nem mondaná ki, meg ne ölné. A kutya
Alig nyitá fel száját, hogy kimondaná,
Belőle kiröpült a fogoly.
| Jaj énnekem. |
Ellenben a fogoly mondá: Jaj énnekem!
Mért kelle alunnom, mikor álom nem jött reám.
Mikor vigyázni kellene, alusznak sokan.
Sokan, mikor nem szükség, akkor szólanak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
