Virág Benedek: A GYŐZEDELMESKEDŐ MAGYAR SEREGHEZ TÖRÖK HÁBORÚKOR 1789
1789
Éneklem e kőoszlop alatt, kiket
Már régen Éjszak, Dél, Enyészet,
S napkelet emleget, és csudálva
Bellóna bátor magzati! Ázsiát
Megrázta, s dőlő félbe hozta
Győzni tanúlt karotok. Dagályos
Alig találhat puszta vidékein,
Amerre csak hallhatja zörgő
Fegyveretek ropogó csapásait.
Felhők öléből hullanak, és halált
Szórnak magokból szerteszéjjel:
Olly bizonyos sebeket csináltok.
Mikor megindúl, s a hegyek oldalán
Álló mohos tölgyfákra csapván
Dönt, tör ezer meg ezer csikorgás.
Szíveknek. Oh nagy Zrínyiek: oh dücső
Nádasdiak! bátor Kemények!
Hunyadiak! Turiak! borostyán
Ama dücsősség szent palotáiból,
Tekíntsetek vídám szemekkel
Mostani hív onokáitokra.
S a tí kiterjedt híreteket jeles
Tettikkel újítják s tetézik;
Többre nem is mehet a vitézség.
Töröld le bánat könnyeidet, Haza!
S egész dücsőségedre nézvén,
Gyermekeidnek örűlve tapsolj.
Sereggel a tenger törököt miként
Gátolja! míglen visszanyomja
Ránk siető veszedelmes árját.
Önnön magából, lelket adott megént.
Meddig dicsekszik büszkeséged,
Róma! Horátius érdemével?
Amellynek ellent nem lehet állani;
Amerre csap, bús harsogással
Dől vadon erdeje Moldavának!
A vér piarcán annyi pogány között!
Ah, sokszor elbúsúlt vitézek,
Mennyi jutalmakat érdemeltek!
Te nagy neveknek férge, Irígy! csudáld:
Mint védi Mészáros hazáját,
Láthatod e szomorú vidéken.
Táblára kell felvágni böcsös nevét
Örökre képírónak? Oh csak
Ő maga tudja magát leírni!
Mint űzi villám fegyvered a komor
Éjt táborunkról: látom, oszlik
A magyar égre borúlt setétség.
Díszére termett férjfiak! énekem
Hogyhogy magasztalhat, kik által
Megtöretett az agyas pogányság `?
Szaggatni, példás tetteitek, tanuk.
Elég! Török zajt hallok! újra
Rajta tehát koszorús Vitézek!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me