Virág Benedek: RÖVID VÁLASZ KOVÁCS SÁMUELNEK HOSSZACSKA LEVELEIRE CSÁKVÁRRA
RÖVID VÁLASZ KOVÁCS SÁMUELNEK HOSSZACSKA LEVELEIRE CSÁKVÁRRA
Későn válaszolok hangos soraidra, barátom,
S most is elég röviden; részént hogy sok dolog és gond
Környékez, részént hogy példát adjak ezáltal,
Mert hosszú levelet szoktál küldözni; ne véljed
Mégis, hogy magyaros Músád nem kedves előttem.
Tetszik, s verseinek mértékét nagyra böcsüllöm!
Így írj; másokat is így buzdíts írni, ha szívből,
Nyelvünknek fényét szereted, s magasabbra emelni
Szándékod vagyon, amin nincs kétségem; azon sincs,
Hogy koszorút vársz ágáról a delfusi fának.
A sokaságra ne nézz, a régi legényre, szegényre.
Ezt valamelly rezegő torkú kántorra bocsásd s hagyd:
Vagy, ha neked tetszik, mint soknak tetszik imillyen
Hang, nem is ok nélkül, bizvást zengj rajta, de ritkán,
És röviden. Vedd példáúl a soproni kedves
Hangozatú költőt; vagy amazt, ki kesergi leomlott
Várait e hajdan szép Honnynak: néha Csobáncra,
Néha ragad Somlóra, s neves Badacsonra, s magasról
Nézeti régi dücsőségét e földnek, azokra
Emlékeztetvén, kiknek hálával örökké
Tartozik a maradék; s oh vajha tehetne csudákat!
Így szólok, mert újra teremteni kellene mindent;
Vályogok a mai kőszikláink többnyire, s díszesb
Thébát építtetni belőlök nem tud akármelly
Amfion is. Nem fárasztlak. Légy boldog, ohajtom.
S most is elég röviden; részént hogy sok dolog és gond
Környékez, részént hogy példát adjak ezáltal,
Mert hosszú levelet szoktál küldözni; ne véljed
Mégis, hogy magyaros Músád nem kedves előttem.
Tetszik, s verseinek mértékét nagyra böcsüllöm!
Így írj; másokat is így buzdíts írni, ha szívből,
Nyelvünknek fényét szereted, s magasabbra emelni
Szándékod vagyon, amin nincs kétségem; azon sincs,
Hogy koszorút vársz ágáról a delfusi fának.
A sokaságra ne nézz, a régi legényre, szegényre.
Ezt valamelly rezegő torkú kántorra bocsásd s hagyd:
Vagy, ha neked tetszik, mint soknak tetszik imillyen
Hang, nem is ok nélkül, bizvást zengj rajta, de ritkán,
És röviden. Vedd példáúl a soproni kedves
Hangozatú költőt; vagy amazt, ki kesergi leomlott
Várait e hajdan szép Honnynak: néha Csobáncra,
Néha ragad Somlóra, s neves Badacsonra, s magasról
Nézeti régi dücsőségét e földnek, azokra
Emlékeztetvén, kiknek hálával örökké
Tartozik a maradék; s oh vajha tehetne csudákat!
Így szólok, mert újra teremteni kellene mindent;
Vályogok a mai kőszikláink többnyire, s díszesb
Thébát építtetni belőlök nem tud akármelly
Amfion is. Nem fárasztlak. Légy boldog, ohajtom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
