Virág Benedek: TOLNAI FESTETICS LÁSZLÓ IFJÚ GRÓFHOZ 1798
TOLNAI FESTETICS LÁSZLÓ IFJÚ GRÓFHOZ
1798
1798
Festeticset, ki levél által megtisztele minket,
Menj szaporán Músám, tiszteljed vissza nevemben.
Sőt te magad tudván jó szívét gyenge korában,
Részedről mindent tégy tiszteletére. Ha fogja
Kérdeni, mit mivelek? mi dologban töltöm üdőmet
S mint vagyok? e választ add: most ő többnyire nyugszik;
Mert nemigen régen forró hideg érte: azonban
A terhes nyavalyát orvos szerek által elűzte.
Egy borzas Medikus neki megtiltotta, hogy otthon
A megholtakkal ne sokat múlasson, egyébként
A rossz visszakerűl, s úgy meggyomrozza, hogy azt sem
Tudja, ha él-e; talán Földvárra is elmehet. Ö hát
A Medikus recipéje szerént akar élni; s mivelhogy
Ez, Görögországban termett ígékkel ijeszté,
S a nyavalyát súlyosnak, igen súlyosnak itélé;
Most sem Virgilius, sem Flakkus előtte (csudálom)
Nincs böcsben. Tegnap Juvenálist kezdte kezébe
Venni, de mindjárást levetette: mi okból,
Nem mondá: azután két cikkelyt de brevitate
Vitae fennszóval mondott el vén Szenekából,
Akit bátyjának fogadott. Elvégre kisétált
A Duna-hídhoz, hol jár, és kél szüntelen a sok
Ember, s hol csak azok, kiknek nincs pénzek, adóznak;
Mert szabad a vámtól minden majoris abollae.
Míg itt álla, Zsidók jőnek lármázva, mekegve.
Mert a várasnak bérlelt szolgái lopásért
Hajtották: nagy zaj támadt: Mózes követői
Mint a hangyaboly úgy forrtak. Várj egy kis üdőig
Többen lesznek ezek, mint Árpád magzati; ritkán
Vesznek, szüntelenűl szaporodnak. Öt órakor elment,
S íme szereneséjére kap egy új könyvet, örűlve
Vette; Magyar nyelven vagyon írva, de Senki nevével,
A Szép Nem számára; Beszélget Jetta hatalmas
Tündér Asszonyról, valamint Uránia Törpe
Péterről: most hát ezt olvasgatja leginkább.
Mindezeket, Músám, elmondván Festeticsednek
Jót kívánj, s hogy egészségét őrizze, javalljad.
Mert ez, az embernek legdrágább kincse; ki ezzel
Bír, noha látja üres ládáját; mégis örömmel
Él. Ha Takács tőled kérdezkedik: "A te barátod,
(Mondd neki) a kölcsönt kölcsönnel szokta fizetni."
Menj szaporán Músám, tiszteljed vissza nevemben.
Sőt te magad tudván jó szívét gyenge korában,
Részedről mindent tégy tiszteletére. Ha fogja
Kérdeni, mit mivelek? mi dologban töltöm üdőmet
S mint vagyok? e választ add: most ő többnyire nyugszik;
Mert nemigen régen forró hideg érte: azonban
A terhes nyavalyát orvos szerek által elűzte.
Egy borzas Medikus neki megtiltotta, hogy otthon
A megholtakkal ne sokat múlasson, egyébként
A rossz visszakerűl, s úgy meggyomrozza, hogy azt sem
Tudja, ha él-e; talán Földvárra is elmehet. Ö hát
A Medikus recipéje szerént akar élni; s mivelhogy
Ez, Görögországban termett ígékkel ijeszté,
S a nyavalyát súlyosnak, igen súlyosnak itélé;
Most sem Virgilius, sem Flakkus előtte (csudálom)
Nincs böcsben. Tegnap Juvenálist kezdte kezébe
Venni, de mindjárást levetette: mi okból,
Nem mondá: azután két cikkelyt de brevitate
Vitae fennszóval mondott el vén Szenekából,
Akit bátyjának fogadott. Elvégre kisétált
A Duna-hídhoz, hol jár, és kél szüntelen a sok
Ember, s hol csak azok, kiknek nincs pénzek, adóznak;
Mert szabad a vámtól minden majoris abollae.
Míg itt álla, Zsidók jőnek lármázva, mekegve.
Mert a várasnak bérlelt szolgái lopásért
Hajtották: nagy zaj támadt: Mózes követői
Mint a hangyaboly úgy forrtak. Várj egy kis üdőig
Többen lesznek ezek, mint Árpád magzati; ritkán
Vesznek, szüntelenűl szaporodnak. Öt órakor elment,
S íme szereneséjére kap egy új könyvet, örűlve
Vette; Magyar nyelven vagyon írva, de Senki nevével,
A Szép Nem számára; Beszélget Jetta hatalmas
Tündér Asszonyról, valamint Uránia Törpe
Péterről: most hát ezt olvasgatja leginkább.
Mindezeket, Músám, elmondván Festeticsednek
Jót kívánj, s hogy egészségét őrizze, javalljad.
Mert ez, az embernek legdrágább kincse; ki ezzel
Bír, noha látja üres ládáját; mégis örömmel
Él. Ha Takács tőled kérdezkedik: "A te barátod,
(Mondd neki) a kölcsönt kölcsönnel szokta fizetni."
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
