Vörösmarty Mihály: Fordítás | Verstár - ötven költő összes verse

Fordítás

Amit még tenger, s Arionnak Hazája nem esmért,

Énekelésére víz folyamatja megállt.

Énekivel gyakran állit meg üzőbe vevődött

Júhot, s az öldöklő farkas utánna megállt.

A nyulak és az ebek eggyütt a bokorba hevertek,

S szarvas oroszlányhoz volt közelítni merő.

Gyakran perlekedés nélkűl nagy sassal a varjú

Űlt, s nem rettegte ölyvet a gyenge galamb.

Cinthia, ugy mondják, gyakran bámúlva fülelte

Dallaidat, s Phoebust énekeidbe csudált.

Már lantjáról hires sikulus környékibe volt, és

Már Latium hírét zengte tudósi előtt.

Ott lantján keresett javait felrakja hajóra

S így a Hazájába térni kivána viszont.

Oh tám az habokat, szélvészt rettegted, hajódnál,

Balgatag! hívebb volt tengeri fergeteg is.

Mert az hajós mester kardot köszörűle fejednek,

Gyilkos szándékát többiek helybe hagyák,

Mit neked a kardal? Vándor gályádra tekengess,

Révész! nem fegyver gyáva kezedbe való.

Én pedig életemért, ugy mond, nem esdeklek előtted,

Ámde szabad légyen végre dalolni nekem.

Fényes öltözetét amidőn felvette magára,

Sípja szokott hangon zenge veszélye felé.

Mint mikor a hattyú vesztét érezve siralmas

Hangon zengedező énekelésre fakad,

Víz közepére lemegy Arion, a tenger azonnal

Kékellő habbal festi a vétkes hajót.

Őt (hihetetlen eset) Delphin körülötte forogván

Felveszi és hátát annak alája veti.

Csendesen űl s citarát Delphinnek kedvire tartván

Penget, s a tengert csendesedésre viszi.

Pest, 1816

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!