Vörösmarty Mihály: Hor[atius] I. 5.
Gyermek kisztet az ép rózsabokrok között?
Hűs árnyéknak alatta
Hítlen Pyrha, kiért kötöd
A végzésre boszus könnyeket ejteni
Átkozván hited, ámúl
Majd a dúlt habok árjain.
Vélvén, hogy te örök kedvese léssz neki,
Az könnyü lebegőt nem
Tud képzelni, szegény! - Kire
Már a szent falakon függ, vizek Istene,
Azt Néked feladám, a
Táblán írva vagyon nevem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me