Vörösmarty Mihály: (Fiad, barátom, a hadi életet... )
S ott a sanyargást tűrni tanúlja meg.
Lovon vitézűl űzzön ádáz |
Pártosokat rezegő dsidával. |
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
Földről sohajtson a Tyrannak |
Hölgye s együtt epedő szűzecske. |
E vad keménnyel víni ne szállna ki,
Kit a megőrült rendeken ált |
Rontva ragad dühödő haragja. |
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
A gyenge ifjúság virágin |
Nem könyörűl dühe vad kezének. |
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
Nem vált az alnép kényiért nagy |
Tisztviselést jegyező szekercét. |
Méltó, az égnek fénye felé viszi
A föld porát, s altársaságot |
Megveti fentlebegő dagálya. |
Tőlem ki Ceres titkairól fecseg.
Egyűtt az vélem lakni nem fog, |
Sem pedig egy ladikon lebegni. |
S ott a sanyargást szokja meg és serény
Lovon vitézűl űzzön ádáz |
Párthosokat rezegő dsidával. |
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
Földről sohajtson a Tyrannak |
Hölgye, s együtt deli lyánya ekkép: |
E vad keménnyel víni ne kezdene,
Kit a boszúló rendeket fel- |
Dúlni vezet dühödő haragja. |
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
A gyenge ifjúság virágin |
Nem könyörűl dühe vad kezének. |
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
Nem vált az alnép kényiért nagy |
Tisztviselést jegyező szekercét. |
Méltó, az égnek fénye felé viszi
A föld porát, s altársaságot |
Megveti fentrepeső dagálya. |
S tőlem, ki Ceres titkairól fecseg,
Fusson, ne merjen lakni vélem, |
S szállni együtt lebegő ladikba. |
Gyakran gonosszal, méltatlanúl, de a
Bünnek jutalma s büntetése |
Nem marad el, noha csendesen jár. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me