Vörösmarty Mihály: A vándor madarak
Idegen országba
Sohajtva költöznek
Gauthiodnak partiról.
A széllel egyítik
Panaszló hangjokat;
"Hol telepedjünk?
Hova visz parancsod?"
Igy kiált a tollas sereg Istenhez.
A scandi partot.
Mi örűltünk, mi
Oly boldogok valánk ott.
Viritó zöldágokban
Rakánk fészkeket;
Balzsamos szelek
Bizton rengettenek:
Most ösmeretlen térbe megyen röptünk.
Arany fürtökön,
Ült a Náyrközéj
Oly kellemesen.
Nem tudánk alunni,
Oly gyönyörű volt,
Csak kényről álmodni
Mig a reggel világosan
Föl nem kelte újólag fénylő szekeréről.
A halom körűl boltozatát,
Beharmatozá gyöngyökkel
A tövisrózsa bimbaját.
Most lombtalan a tölgy
S a rózsa eltűnt,
A szellők susogása
Vészre változott,
Jégvirágokkal van a tavasz-mező fehéren ékítve.
Éjszakon, melynek sarka
Naponként szükűl,
S homályodik napja?
Mi haszna minden panasz?
Sírt hagyunk el;
Röpülni a távolba
Isten szárnyat adott nekünk.
Légy hát üdvöz általunk, te háborgó tenger!
Sebes mentökben.
Nem sok időre
Szebb világot érnek,
Hol borág rezeg
A sziltetőn,
S patakok hajlítják
Myrthusok alatt futásokat,
S a ligetek zengenek élemény s reménytől.
Földi javad,
Ne sírj, ó lélek!
Mosolyog tengeren túl
A madárnak part
S a síron túl is
Van még egy ország
Aranyozottan az örök hajnal tüzétől.
1828 novembere előtt
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me