Vörösmarty Mihály: (EGYKORON A KIS EGÉR. . .)

(EGYKORON A KIS EGÉR. . .)

Egykoron a kis egér egy vasládába becsúszott.

Mindene volt bőven, élete kénye szerént

Ott ő jól lakozott, egyszer próbálja, ha vallyon

Mely hasadékon jött, vissza jöhetne-e még.

Úgy lett, ált menvén csak szőrét veszti el, ismét

Megtért, mint ezelött lézzege, töltve hasát.

Minden háborgás nélkűl sétálgata csendes

Rejtekiben, s boldog napjait éldegelé,

De jó élte után sanyarú inségre vetődött,

Mert szűk a hasadék kis köze, teste kövér.

Ő ugyan ált csúszott bőrét vas tőre lehúzta,

Melyért ily szókkal hirleli bánatait:

Bár még kis testem csak szőrét vesztve kicsúszott,

Vissza ne indúltam volna lakozni megint,

Most nem nyújtoznám fele vesztett csonka farommal

Gondatlanságom bélyege terhe alatt.

Pest, 1817

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!