Vörösmarty Mihály: PROPOSITA SENTENTIA
Kénnye szerént felemel, s hány-vet a földre viszont. |
S csábító színnel csalja betöltve, szemed. |
Boldogságoddal rútul a földig aláz. |
Lábon állapodott sorsra kiszánva vagyunk. |
Tréfáló ajakunk néha kacagva nevet. |
Meg nem fontoljuk, s alszik a lélek erő. |
Sokszor sírással fojtja el a bal eset! |
Kétséggel rakodott gond keseríti szivünk. |
Váratlan esetink, jön vigadásra bajunk. |
Téli hideg, tavasz azt hozza szinére megint. |
Vagy már megjelenő óra csapásaival. |
Nem sok idő mulván fénnye homályba borúl. |
A nyugovó tenger mély habozásra hevűl. |
Mindenek e földön, csügged erő s hatalom. |
Omlanak, olvadnak s nem maradásra valók. |
Tévelygésbe miként botlik az emberiség? |
S mint a szemetlen ló, ugy mi gödörbe bukunk. |
Mérges káromlás szánkbul omolva kiforr. |
A kínos Poklok több szüleménnyeivel. |
Lélek isméret bús panaszokra fakaszt. |
Bár sokszor szánkban visszakerűlne szavunk. |
S csak vígyáztalanúl töltjük a vig napokat. |
Amit utóbb siratunk, merte mivelni eszünk. |
Részesülünk, ebből bút keseregve nyerünk. |
Akibe nem könnyen csüggedez a magyar ér! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me