Vörösmarty Mihály: TITIRUS ÉS MOERIS
TITIRUS ÉS MOERIS
TITIRUS
Bátya, mi bús dallal feleselnek az erdeji bércek?
Melyre liget komorúl, a gallyak földig hajolnak.
Fűlmile, mint ezelőtt nem vidít hangicsolással,
Melyre berek szomorú gözzét sűrítve okádja
S ágról ágra repes páratlan gerlice sírva.
Vagy tán tőled ered sajnos panaszoknak ez árja?
Melyre liget komorúl, a gallyak földig hajolnak.
Fűlmile, mint ezelőtt nem vidít hangicsolással,
Melyre berek szomorú gözzét sűrítve okádja
S ágról ágra repes páratlan gerlice sírva.
Vagy tán tőled ered sajnos panaszoknak ez árja?
MOERIS
Tőlem. - Öcsém, s e tölgy fáknak hűves ernyei eddég
Nyájamnak takaróji, dalom vig rejteki voltak.
Most immár panaszos szavaimnak visszaverőji.
Dafnis halála okoz, s hárít kebelemre keservet.
Őt már, gyászos eset! Földnek gyomrába lezártuk
Kedvelt nyájának hív Pásztori, s szivbeli könnyel
Áldoztunk panaszokkal elegy gyász dombja füvének.
Csak hűlt hamvainak, mondám, gyász dombja füvének!
Nyájamnak takaróji, dalom vig rejteki voltak.
Most immár panaszos szavaimnak visszaverőji.
Dafnis halála okoz, s hárít kebelemre keservet.
Őt már, gyászos eset! Földnek gyomrába lezártuk
Kedvelt nyájának hív Pásztori, s szivbeli könnyel
Áldoztunk panaszokkal elegy gyász dombja füvének.
Csak hűlt hamvainak, mondám, gyász dombja füvének!
TITIRUS
Moeri, közös velem is fájdalmad, s sajnosan értem,
Hogy elenyészett jó tettekkel láttatos élte.
Téged azomba talán kisegítlek bánataidból:
Jersze velem, s űzd nyájadat is ligetekre, holottan
Múlatnak több Pásztoraink s juhaikra homályos
Gallyak alól gyakran kitekéntnek, jersze, keserved
Enyheit ott lelhetd, bármily nagy vesztedet érzed,
Vídúlj; - őt az Egek boldog kebelökbe fogadták.
Hogy elenyészett jó tettekkel láttatos élte.
Téged azomba talán kisegítlek bánataidból:
Jersze velem, s űzd nyájadat is ligetekre, holottan
Múlatnak több Pásztoraink s juhaikra homályos
Gallyak alól gyakran kitekéntnek, jersze, keserved
Enyheit ott lelhetd, bármily nagy vesztedet érzed,
Vídúlj; - őt az Egek boldog kebelökbe fogadták.
MOERIS
Elsietek veled Hozzájok, s elválok örökre.
Elhagyatott nyájam zordon bércekre, hegyekre.
Vígadj, hogyha talán elválásunknak örűlhetsz.
Én Hozzájuk ugyan veled elmegyek, e kies hegynek
Zöld alján bús nyájamat is majd arra szorítom.
És ha (miként mondád) a Pásztorok ott heverésznek,
Végső éjet köztök lesz tölteni kedvem.
Elhagyatott nyájam zordon bércekre, hegyekre.
Vígadj, hogyha talán elválásunknak örűlhetsz.
Én Hozzájuk ugyan veled elmegyek, e kies hegynek
Zöld alján bús nyájamat is majd arra szorítom.
És ha (miként mondád) a Pásztorok ott heverésznek,
Végső éjet köztök lesz tölteni kedvem.
TITIRUS
Ne szomoríts, tréfáiddal, mert engemet illet,
Főképen mikor ily szomorú szükségre szorúlék.
Főképen mikor ily szomorú szükségre szorúlék.
Pest, 1817
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
