Vörösmarty Mihály: (A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)

(A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)

A jövőnek szép reményit

Dúlja bennem a való,

S föltünendő napjaimnak

Fénye már borong s csaló.

Hé! ti veszni tért koromnak

tikosan költ csillagi.

Merre visztek? Vak hevemmel

Ki fog sorsot osztani?

Évek hogyha elhaladtak,

Vissza sem tekíntenek,

Másolatlan megy folyások

És azokkal mindenek.

De ti szánatlan keservim

Szüntelen mért gyötretek

E sebes szív érzeményit?

Tán hogy sírba űzzetek.

Nem! - Tovább is élni enged,

Élni, búban sínleni,

Lételemnek alkotója,

S a halállal küzdeni.

Zordon álmok éjjelenként,

Nappal üldöz a való.

Képzetimnek tengerében

Minden engem furdaló.

Börzsöny, 1820

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!