Vörösmarty Mihály: (RÓZSA VOLTÁL. . .)

(RÓZSA VOLTÁL. . .)

Rózsa voltál, rózsa,

De csak elfonnyadtál.

Aggott vőlegénynek

Kebelén hervadtál.

Piros kis orcáid

Lettek liliommá.

Beestek szemeid

Szomorú sírommá.

Ha tudnám, galambom,

Hogy Isten meg nem ver,

Ölembe vennélek,

Mikor urad hever.

Tán ifjúságodban

Ismét megujulnál,

Meleg karjaim közt

Piros rózsa volnál.

Tán azt is mondaná,

Ha nem unná magát,

Hej pajtás, nevetem

Világ bolondságát.

No de így is megvan,

Amúgy is elhagytál,

Tömött erszény után

Nagyon szomjuhoztál.

Kidől a redves fa,

Rajta gomba terem,

Ne remélj, galambom,

Nincs már több szerelem.

1828. július

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!