Vörösmarty Mihály: EGY POLITICUS KÖLTŐHÖZ
A szájtátó had zajjal utánad üvölt; |
Házi gerendákkal szálka hibákra nevetsz. |
S elhárítani mind, ami viszályra vezet. |
Ily áron nem kell, bármi nagy, amit ajálsz. |
És most versekben izzadod azt ki nekünk. |
Nem csoda csak nyavalyát hajt ki az újkori gyógy. |
Nálunk a feketék szóemelője te vagy. |
Téged méreg bánt, hogy szünik a botidő. |
Volna; de nem mennénk Amerikába veled. |
És ha fehér nem léssz, cimbora, mosni fogunk. |
* |
Tálalj bár; az ebéd dús; de mi mégsem eszünk. |
Szólj magad: őszintén volt-e kimondva e szó? |
S elfeleded, hogy ez az, mely con amore akaszt. |
* |
Kérdezd meg magadat: jól van-e, bölcsen-e ez? |
Ily szolgálatidért nem fog örülni hazád. |
Ily bagoly úrfiakat hallani többeket is. |
Napra ki! lássunk már tőletek is valamit. |
Ez, ha boszú, legalább nagyszerű és igen új. |
Mert megvesztegetett s részeg alapja inog. |
Csúfold részegnek s megteszi amit akarsz. |
Adj neki lantja helyett üszköket és buzogányt. |
S nem csak ajándékpénz, ami megejti szivét, |
S fondorságokkal lángba borítom agyad. |
Elfogy erőm: itt még a borözön sem elég. |
Míg a néhánnyal könnyü az alku nagyon. |
Gyarlósága nagyobb, s ha van, erénye dicsőbb. |
És ki vesződik, küzd, vérzik alattok? A nép. |
A kicsikart áldás nem lehet üdvöt adó. |
Önmaga szerzend, nem kérve az emberekét. |
S hogy vontatni szününk általa, nem javalod. |
E szabadelműség szép, de felette gyanús. |
A főnek sok ezer kéz-segedelmet adó. |
Hogy bizton tudjunk menni a vész idején. |
A csak nyögni tanúlt nem teve, szólhata így. |
Józanság ellen dac vala szólanod így. |
* |
Mindig más vezetett; jobb, ha mi járni tudunk. |
Melyre az éj kiderűlt s kezd vala látni a vak, |
S a haza szíve felélt százados álom után. |
Nagy munkájának bére a nemzeti üdv. |
Régi barátságból mondom el e hitemet. |
Szebb díjt, mint kacagást, tetteid által arass. |
1841. április 21 - május 9.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me